Döme egyfolytában aggodalmaskodott. ‑ Be…be… ripityára tört az ablak – hebegte, és az üvegszilánkokra mutatott. – Mi van, ha az öregúr meghall minket? Ekkor Sebesmancs feje bukkant elő egy kekszes doboz mélyéről. A mosómedve letörölte a bajuszára ragadt morzsákat, hátsó lábaira állt, leporolta a bundáját, és megeresztett egy öblös büfit.   ‑ Majd rendet rittyentünk, mielőtt elhagyjuk a helyszínt – szólalt meg. – Öreg Totó észre sem fogja venni, hogy megdézsmáltuk a készleteit. Ezután végigtekert az egyik polc mentén, és egy konzerves dobozt kezdett tanulmányozni. Az olvasás nem ment valami jól neki, de kapásból kiszúrta a lazacot egy címkén. ‑ Jupijé! – visított fel. – Srácok, hisz ez a kedvencem! Sunny Boy felpillantott a vacsorájából; a pofája ragadt a macskakajától. ‑ Szuper! Remek találat, főnök! – jegyezte meg nyammogva. Lufi annyi almát falt már fel, hogy a bendője majd szétdurrant. Épp az egyik felső polcon járőrözött, hátha rábukkan arra, amitől mindig jobban érezte magát: finom muffinokra. ‑ És…És… de mi lesz Totó bával? – szuszogott riadtan Döme. – Nem szabadna itt lennünk… meg átkutatnunk a boltot az éjszaka közepén. Neki még fegyvere is van, hisz tudjátok! ‑ Ne cidrizz már annyira! – torkollta le Lufi a magasból. – Totó húzza a lóbőrt. Észre se fog venni semmit, amíg szép csend… De ekkor a kis mosómedve nekiütközött egy befőttes üvegnek, az üveg meg inogni kezdett. Lufi egy nagyot nyelt. Jó magasan voltak mindketten. És ez volt nem jó jel! Kinyúlt, hogy a helyére igazítsa az üveget, de ezzel csak rontott a helyzeten. Lufi a szeme elé kapta a mancsát, az üveg megbillent, zuhanni kezdett, majd nagy durranással széttört a betonpadlón. A Bélelt Bunda Banda mind a négy tagja egyszeriben sóbálvánnyá vált. Lufi kikukucskált a mancsa mögül: ‑ Bocsika, srácok! – suttogta remegve. – Talán Totó bá olyan mormota típus… és mélyen alszik. Ekkor azonban fény szűrődött be az ajtó résein. Minden szempár Sebesmancsra szegeződött. ‑ Mo… mo… akkor most mi legyen? – kérdezte fogát vacogtatva Döme. – Én megmondtam, hogy ebből baj lesz! ‑ Fedezékbe! – adta ki a gyorsparancsot Sebesmancs, és jó példával elöljárva, egyenest fejest ugrott egy zabpelyhes dobozba. Rejtőző ösztönétől vezérelve, a másik három mosómedve is azon nyomban búvóhely után nézett. Lufi beszuszakolta magát egy üveg savanyú uborka mögé a legfelső polcon, Sunny Boy letörölte a macskakaját a pofájáról és belepattant egy gumicsizmába, Döme meg… Ő rémülten tekingetett körbe-körbe. Minden valamire való búvóhely foglalt volt, Totó bá pedig döngő léptekkel közeledett lefelé a lépcsőn! Az öregúr magában morgolódott: ‑ Vagy betörő motoz odalent, vagy azok a fránya mosómedvék! Aztán Döme még ezt is hallotta: ‑ Akárki is az, na, most aztán adok neki! Döme majd’ sóbálvánnyá vált rémületében, amikor meghallotta, hogy öreg Totó az előszobai szekrényben kotorászik. Ott vannak a vadászpuskák! Döme emlékezetében felsejlett valami egy korábbi rajtaütésből. Volt ott valami, amit Totó pénztárgépnek hívott, és a kis mosómedve még emlékezett rá, hogy az öregúr megnyomott ezen a valamin egy gombot, mire előugrott egy kis fiók. És pont egy mosómedvényi hely volt benne, ha minden igaz. Totó keze már a kilincsen volt, amikor Döme megnyomta azt a bizonyos gombot, a pénztárgép szája kinyílt, ő pedig bepattant a fiókba. A gép becsukódott, és a helyiségben egyszeriben néma csend lett. Totó bá feje tompán koccant az ajtófélfán, de aztán egy mozdulattal felkattintotta a villanykapcsolót. Hajnali három volt, alig látott az álmosságtól, és a frizurája is elég zilált volt. A puska csöve a helyiséget pásztázta, öreg Totó agya pedig lázasan próbálta összerakni a részleteket.