„Szokatlan volt így dolgozni, főleg, hogy a történetnek egy konkrét tanulságnál kellett volna célba érnie. A tanulságokkal – szégyen ide, szégyen oda – általában nem nagyon tudok mit kezdeni. Végül csak akkor találkoztam személyesen ezzel az emberrel, amikor már kész volt a könyv, de én szigorúan véve nem is az ő életéről akartam írni, így merő fantázia az egész."         "A könyvben szereplő település, Kuszakeszi igazából az én képzeletem, amin végigsétál ez a derék, mit sem sejtő óriás. Kicsit hasonló ő az olvasóhoz, aki sosem tudja, a következő bekezdésben mivel lepi meg a szerző. Az egy külön vicc, hogy vannak benne olyan motívumok, amiket ugyan én találtam ki, ám azután kiderült, hogy egy az egyben passzolnak az ő életéhez." Aki már régen egy olyan könyvre vágyik, amelyikből megtudhatja, hogy mennyit reggeliznek az óriások, hogy mit kell tudni a favalán költészetről, hogy fekvőtámaszoznak-e a libák, hogy valóban léteznek-e emlékrablók, hogy mire jó egy tyúksámán, valamint, hogy mi különböztet meg egymástól 12 tökéletesen egyforma Piroska nénit, az most megtalálta, amit keres!     Dániel András legújabb, szokványosnak aligha nevezhető könyve egy váratlanul felbukkanó, jóságos, féllábú óriás nyomát követve ad választ a fenti kérdésekre. Az olvasók, miközben részesei lesznek egy humorral és izgalmakkal teli képeskönyv születésének sok mindent megtudhatnak barátságról, elfogadásról és a nagy szívű, mindent legyőző óriásokról, akik sajnos már csak az efféle könyvekben léteznek. Vagy mégsem csak ott?     Az Év Gyerekkönyve díjjal jutalmazott szerző kötetének főhőse sokban hasonlít egy valós személyre. Ő Szabó Ozor János, Ozi, többszörös fekvenyomó- és szkandervilágbajnok, aki már kétszer elnyerte a Világ Legerősebb Fogyatékkal Él Embere címet. Budakeszin él, egy kisfiú édesapja. Sorstársait edzi, versenyeket rendez nekik, hogy elhiggyék: mindenkiben ott lakozik egy legyőzhetetlen óriás, még a legkisebbekben is.   Forrás: Betűtészta Kiadó