Az Orrfújós mese egy hihetetlen humoros történet a másik oldalról, amiben Baci, a “kedves, ocsmány háziállat” influenzajárvány kirobbantásáról álmodozik és Fikkelstein úr roppant büszke magára a felszított láz miatt és reményét fejezi ki, hogy Peti talán kórházba is kerülhet. Tóth Krisztina nem azt szajkózza, amit a legtöbb anya, hogy “moss kezet!”, “fújj orrot!”, “ne nyald végig a buszt!”, hanem arról mesél, milyen gondot okoz egy hívatlan látogató (takony és baci), ha gond nélkül beköltözhetnek egy orrba. Mindeközben a történet kalandos, nyelvezete rendkívül szórakoztató, amelyhez Timkó Bíbor illusztrációi remek miliőt teremtenek. A könyv végén pedig ott a pikírten elhelyezett kérdés, amitől minden gyereknek azonnal kedve támad kifújni az orrát, majd megmosni a kezét. Spoiler, de elmondom, hogy a kedves takony-családot végül Peti orrából is kilakoltatták. „Most ólálkodnak a környéken, és keresik azt a tágas, lakályos orrot, ahová mindnyájan beköltözhetnének. A tiéd például elég formásnak látszik. Mondd csak, kifújtad ma már? Többször is? Először a jobb, aztán a bal oldalt? Igen? És kezet is szoktál mosni? Na, akkor ide nem jönnek, ebben biztos lehetsz." Moskha.hu