Mert szerintem deréktól lefelé is el lehet mesélni vagy befogadni egy történetet. Persze volt hozzá dialóg is, mindenesetre előadói téren nem találtam elég lelkes fogadtatásra és a darab nem került színpadra. De a lábak témája továbbra is izgatott, így született meg a zoknivadász, aki szintén a lábak körül sertepertél.  Kumándó történetének ugyan semmi köze a megírt lábbábdarabhoz, de számomra újfent igazolja, hogy a lábakat igenis körbe kell járni, nekem most erre a történetre futotta, amiben egy távoli vidék vadóc királyfijától egy mai óvodás mindennapi rakoncátlankodásáig lehet barangolni. Dramaturg is vagy. Ez mennyiben segített a mese megírásakor? A dramaturgiának ugyanúgy megvan a prózában is a szerepe. A színházban sűrűbb, gyorsabb hatásokat kell színpadra állítani, amikben a színész helyzeteket tud kialakítani, a mesében viszont be lehet mutatni előzményeket, ki lehet bontani izgalmas szálakat hosszabban is. De itt is, ott is szükség van fordulatokra, összetett karakterek változására, egy csomó dologra. Számomra az a dramaturgiai kihívás, hogy megtaláljam azokat a részeket, amiket nyugodt szívvel ki lehet hagyni, mert nem érdekli a gyerekeket. Ez roppant nehéz, mert esetleg egy-két rész nekem tetszik, de a történetet mégis megakasztja, és akkor jön a kíméletlen ásítozás, bóbiskolás, elkalandozás. Én most tanulom, hogyan lehet egy óvodás figyelmét fenntartani,  mert az a célom, hogy a gyerekek is Zsófival izguljanak, mi lesz a virágmintás zoknijával, vagy próbálják megérteni, mit csinálhatott nem egészen korrekt módon Kumándó, amikor kikövetelte a varázszoknikat, aztán meg lerugdalta a lábáról, nem becsülte meg őket. Hogyan zajlott a szerkesztés? Mennyire volt könnyű követni a szerkesztőd javaslatait? Moskát Anita nagyon kedves szigorral vezetett rá pár korosztályos dologra, amit ki is irtottunk, hogy mégse sokkterápia legyen a meséből. És a tanácsára egy viszonylag megnyugtató befejezéssel ér véget, viszont szerencsére azt is elfogadta, hogy nem lehet ezt a történetet teljesen boldogságos hepienddel zárni. De számomra a legfontosabb, hogy figyelemmel olvasta el és a mese világán belül tett javaslatokat, miközben tárgyilagosan, külső szemmel tudott rátekinteni. Ráduly Csaba készítette a könyv illusztrációit. Mennyire sikerült eltalálnia azt a világot, amit Te elképzeltél? Nagyon ötletesnek és szemet gyönyörködtetőnek tartom a munkáit, tetszik az a zoknivadász világ, amire rátalált, és természetesen telhetetlen vagyok és még több rajzot, még több szellemességet, még több rajzban tett felfedezést kívánnék tőle, de hát mindennek van határa.   Ráduly Csaba illusztrációi VISSZA A NYÁRI OLVASMÁNYHOZ