De ebben az életkorban még nagyok lehetnek a különbségek két, hasonló korú kisgyermek beszédfejlődésében. Saját megfigyelésem a következő: míg a játszótéren az egyik 23 hónapos kisfiú még csak annyit mondott: „vava hol?” vagy „tütü babáé”, a másik, két nappal(!) idősebb kisfiú már ilyen mondatot használt: „Csináltam gombócot apának.” Ha a gyermek örömmel beszél, szívesen utánozza és használja a szavakat, megérti, amit mondanak neki, ép a hallása, akkor kétéves korban még elfogadható ez a különbség. A nyelv elsajátításnak ebben a szakaszában is döntő jelentőségű a szülői beszédpélda. Bár a legtöbb édesanya, édesapa akaratlanul is másképp szól a kisgyermekhez, mint egy felnőtthöz, és ösztönösen „nyelvórákat ad” a gyermekének, néhány dologra érdemes odafigyelni.  Mindig forduljunk oda a gyermekhez, a szavakat az átlagosnál lassabban, tagoltabban ejtsük! Használjuk ki a beszéd dallamát, hangsúlyozzunk változatosan, de ne gügyögjünk vele! Mondatszerkesztésünk legyen egyszerű, könnyen érthető és követhető! A gyermek által még nem használt, számára új nyelvi eszközöket ismételjük gyakrabban, egészítsük ki az ő mondatát: „Pipi ott.” „Igen, ott egy pipi. Odarepült. Egy madár repült a bokorra.” Figyeljük érdeklődéssel a gyermek közléseit, jelezzünk vissza, hogy értjük, amit mondani akar, erősítsük meg közlését. Ha észrevesszük, hogy nem figyel a hangokra, kérjünk hallásvizsgálatot! Meséljünk, énekeljünk, verseljünk, mondókázzunk vele, lehetőleg fejből, de a képeskönyvek közös nézegetése is remek időtöltés.  A nyelv egyre pontosabb használatával egy új világ nyílik meg a kisgyermek előtt: képes lesz beszédével kifejezni magát, akaratát, ez pedig boldogító dolog a szülő és a gyermek számára egyaránt. Adjunk erre minél több lehetőséget, és figyeljük örömmel, ahogy fiunk-lányunk életében színesedik a szavak csodálatos világa.