A szivárványgyermek
5-10 éveseknek
Írta: Edith Schreiber-Wicke
Illusztrálta: Carola Holland
Fordította: Barthó Ágnes
Kiadó: Holistic, 2007
Oldalszám: 80
Szivárványországban földi utazásukra készülnek a még meg nem született gyermekek. Izgalmas terveik vannak: nagyszerű találmányokkal, mély színészi teljesítményekkel, szebbnél szebb költeményekkel, festményekkel kívánják jobbá tenni a világot. Egyedül Naomi nem vesz részt a tervezgetésben… ő a szivárvány színeivel játszik…
Arra a kérdésre, hogy mit szeretne tenni a földön, azt válaszolja:
„Azt szeretném, ha mindenki, akivel csak találkozom, elgondolkozzon azon, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben”
– Mindenki? Hogyan tudod ezt elérni?” – kérdezik a többiek.
– Ez igazán egyszerű: egy kissé másnak kell lennem. Talán zöld hajúnak, vagy lila szeműnek, esetleg teljesen szivárványszínűnek.”
Naomi tehát más lesz. Down-kórosként érkezik a világra. A földön minderről Naomi leendő szülei nem tudnak. Ők egyszerűen csak nagy örömmel várják második gyermeküket. És a kilencéves Jakabnak, aki hamarosan Naomi bátyja lesz, egészen más gondjai vannak: ő most szerelmes, de sajnos Szelina nem törődik vele…
Edith Schreiber-Wicke a német nyelvterület egyik ma élő legjelentősebb gyermek- és ifjúsági könyv szerzője. Egyszer az alábbiakat nyilatkozta a műveivel kapcsolatban:
„Javíthatatlan optimista vagyok. Még mindig hiszek abban, hogy a könyvekkel meg lehet változtatni a világot.”
A szivárványgyermek jó példa erre. Egy csodálatosan szőtt mese, egy hétköznapi mese, melynek segítségével a hihetetlen finomsággal megfogalmazott történet a lelkünk mélyéig hatol, anélkül, hogy érzelgőssé válna.bMargit Dahlke ötlete nyomán, Ruediger Dahlke utószavával.
"A szivárványgyermek egy olyan könyv, amelynek elolvasása után még a nap is ragyogóbban süt." /Weltspiegel/
Részlet a könyvből:
|
"Mielőtt megszületnénk, egy kis időt mindannyian Szivárványországban töltünk. Itt készülünk fel a nagy és izgalmas utazásra - az életre. Feladatokat és célokat keresünk magunknak: könnyebbeket vagy nehezebbeket, attól függően, hogy milyen bátrak vagyunk. De bizonyosan olyat választunk, amellyel jobbá tudunk tenni valamit a világban. Mert mindenki a legjobb és legnemesebb szándékkal indul az életbe; még akkor is, ha útközben sajnos néhányan megfeledkeznek erről a nemes elhatározásról.
Itt, a szivárvány földjén kezdődik a mi történetünk."
"– Tudod-e, hogy a színeket érezni lehet? – kérdezte Naomi.
Mindkét kezét megmártotta a szivárvány sugaraiban.
– A rózsaszín a legkellemesebb. A kék hideg. A sárga pedig izgatja a bőrt.
– Hogyan tudsz most ilyen mellékes dolgokkal foglalkozni? – csodálkozott Mari. - Nemsokára számunkra is kezdődik a nagy kaland. Fel kell készülnünk rá. Egyáltalán nem vagy izgatott?
– A zöld is eléggé hideg, de másképp, mint a kék-állapította meg Naomi elgondolkozva. – A piros szinte már forró.
– Hallgass ide – mondta Mari – Ennek az egésznek semmi hasznát nem veszed odalenn. Ott nem is lesz szivárvány. Vagy ha igen, akkor legfeljebb az égen. Odáig meg nem fogsz felérni.
– Hát ez az! – kiáltott fel Naomi. – Akkor kell megérinteni a szivárványt, amikor elérhető. Akkor kell örülni, amikor okunk van az örömre. Én most annak örülök, hogy meg tudom érezni a színeket."
|
|