A korábbi munkáidhoz képest szükség volt-e valamiféle szemléletváltásra ehhez a feladathoz? Mi volt a legnagyobb nehézség, amivel szembesültél? Nem volt szükség szemléletváltásra, igazából szerintem egy ilyen feladathoz tapasztalat kell. Tíz évvel ezelőtt még nem ment volna, ehhez elengedhetetlen a gyermek- és a felnőttkori  élmények szintetizálása. Fontos, hogy az emberben legyenek olyan képek – természetesen élmény útján –, amikhez pályafutása során nyúlni tud. A fő nehézség a mennyiségből következik: nem könnyű feladat egy stílusban tartani az egészet, gátat szabni a tarkabarkaságnak, kialakítani a vonalrendet. Milyen technikát alkalmaztál? A könyvet vegyes technikával illusztráltam. Az oldalpárok először kompozíciós vázlatban készültek el papíron, ceruzával, tömegszerűen érzékeltetve a rajzok és a hozzájuk tartozó tipográfia arányát. Ezek után készült el tablet segítségével a fekete-fehér, rajzolt oldalpár, mérethelyesen, a tipó tömegének figyelembevételével. Majd jött a színezés, szintén számítógéppel. És a végén kaptak a különböző vonalak, színflekkek valamilyen textúrát, az élettelibb hatás érdekében. Finy Petra könyvéhez egyfajta plakátos, retrós megközelítést választottál, és ezzel új színt hoztál a magyar gyerekkönyv-illusztrációk palettájára. Miért döntöttél e mellett az irány mellett? Talán a retrós érzés a papír- és a színhasználatból ered. A papírválasztás a könyvtervezés egyik legfontosabb eleme: jó papírválasztással sokat hozzá lehet tenni a hatáshoz, ám ugyanígy rosszal sokat el is lehet venni belőle. A könyvtervezés tulajdonképpen tárgytervezés: fontos, hogy a tárgy jól működjön a környezetében, a könyvesboltban. Petra sztorija szinte teljes egészében nagy Kovács Áron gyermekkorában játszódik, a 20–30 évvel ezelőtti múltban, amikor vidéken még faros Ikarus buszok közlekedtek, az óvó nénik fűzős egészségügyi cipőt hordtak, és ez az érzés határozta meg a stílust. Ugyancsak a kötet üdítő sajátossága, hogy az illusztrációid autonóm módon továbbgondolják, átértelmezik, sőt helyenként még finoman ki is figurázzák a szöveget. Mit gondolsz, egy gyerekkönyv esetében mennyiben feladata az illusztrációnak a „szöveghűség”? Szerintem fontos a narratíva: egy ilyen típusú könyv csak akkor lehet jó, ha a képi és a szövegelemek valamiféle feszültségben vannak egymással. (Elvileg a reklámban is így kellene lennie.) A szöveghez való ragaszkodás mértéke a gyerekkönyv típusától is függ, de mivel a gyerekek fantáziája elég jó, sok mindent lehet csinálni nekik. Aztán később az iskolában szépen kinevelik belőlük ezt abból a megfontolásból, hogy „haszontalan”, sőt némely nagypénzű okos ember be is tiltaná. Pedig a narratív gondolkodás piacképes. A bálnás kép alján van egy otthonos kávéfolt, először azt hittem, én kávéztam le. Azután észrevettem, hogy minden példányon látható. Mesélnél egy kicsit erről a „foltozós” technikáról is? Ez a kávéfolt 2004 szeptemberéből származik, és ilyesmiből egész gyűjteményem van: különböző foltok, lemezdarabok, rozsdás szegek, antikváriumban textúrának vásárolt könyvek, száradt banánhéj, szöszös bélyeg, penészes tolltartó, kopott pénzdarab, rossz nyomat.