Gufó és a gombák
2017.03.20. 09:37
Írta: Lanczkor Gábor, illusztrálta: Takács Mari. Csimota, 2016., 60 oldal
A repülést próbálgató bagolyfióka, Gúfó kiesik a fészkéből. A földből kinövő gombákat követve egy titkos mulatságon találja magát, ahol a gombák a teliholdat ünneplik.
A történetből megtudjuk, hogyan mulatnak a gombák és hogy Gúfó miként tér haza odújába.
|
Gúfó, a bagolyfióka egy vékony gallyon gubbasztott az odújuk előtt. Odalenn, a kökénybokrok között gyanúsan nagy volt a csönd. Viszont arra a kérdésre, hogy miért nem az odúban ül, nem tudott volna határozott választ adni.
Egérre lesek, nem látod?! – huhoghatta volna színlelt fölháborodással.
Vagy egyszerűen csak meg–vonta volna a szárnytövét:
– Nem tudok aludni. – Változatlan cinkossággal bámult volna rá a telihold.
Gúfó nemrég próbálkozott meg először a repüléssel, persze szigorú szülői felügyelet mellett. Veszettül csapkodott, amíg a bükkfájuk egyik pontjáról a másikra szökkent. Ma este aztán egyedül is kipróbálta. A szülei vadászni mentek. Gúfó kiröppent az odúból az alatta lévő vékonyka gallyra, de ott ragadt.
– Mit bámulsz így? – huhogott rá a Holdra, ám az nem felelt.
A fióka sértődötten fordult el a képébe világító lámpástól, de olyan lendülettel, hogy megtántorodott. Rikoltani akart, de tudta, hogy nincs kinek. Eltátott csőrrel igyekezett visszanyerni az egyensúlyát, de hiába csapkodott, egy pillanat alatt a földön találta magát. Bele se mert gondolni, mit kap majd a szüleitől.
Az esést szerencsére épen megúszta. Föllesett a bükkre, aztán körbenézett odalenn. Finom neszt, valami alig hallható súrlódást hallott az egyik kökénybokor mögül. Egy darabig fülelt, aztán úgy döntött, veszi magának a bátorságot, és megnézi, mi az.
Óvatosan közelített hozzá. A szeme láttára bújt elő a földből. Egy gomba volt. Először a gömbölyded, fehéres kalapja tűnt föl, majd a tönkje is.
Egyre termetesebb lett, már nagyobb volt, mint a bagolyfióka, aztán egy halk pukkanással egyszer csak elvált a gallérja a szélesre nyíló kalaptól.
Vissza a sorozathoz
|
|