Misu szemetel   – Misu, csak nem a járdára köpted a rágódat?! – Éppen hazafelé tartottak. – De. Na és? Mindenki ezt csinálja! – vágta rá Misu. – Nézd! Itt is szemét van, meg itt is, meg ott is! Minden csupa szemét! – Aha. Szóval szerinted egy kis rágó már nem számít? – Pontosan – bólintott Misu, és arrébb rúgott egy zacskót, ami épp az orra előtt hevert. – Pfúj! Vacak sült krumpli! Most ketchupos lett a cipőm! – Töröld meg a fűbe! – tanácsolta apa. – Nem jó ötlet. A fű tele van kutyakakival – felelte Misu, és rálépett egy újságpapírra, ami persze ráragadt a maszatos cipőre. Apa felnevetett. – Milyen praktikus, Misu! A kecsapos cipődre ráragad minden szemét. Elmehetsz utcaseprőnek! – De te is. Pont most léptél bele egy rágóba, apa!   Misu későig fennmarad   – Legfőbb ideje lefeküdni – közölte apa. – Én ma nem alszom – vonta meg a vállát Misu. – Fennmaradok egész éjszaka. – Rendben – fordult anya apához. – Mi viszont menjünk aludni. – Jó éjt, Misu! – köszöntek el kórusban. Misu fogta az új képeskönyvét, és beült apa foteljébe. Négyszer egymás után elolvasta a könyvet. Kétszer az elejétől a végéig, kétszer pedig a végétől az elejéig. A nappaliban néma csend honolt. Misu az ablakhoz lopakodott, és kikukkantott a függöny résén. Kinn sötét volt. Bement a konyhába, és kinyitotta a hűtőt. Megcsapta a hideg, hunyorgott a nagy fénytől. Evett egy falatot a krumplipüréből, ami ebédről maradt. Ivott egy korty almalét. Kilesett a folyosóra. Az ablakon besütött az utcai lámpa, és megcsillant a fénye a bukósisakján. Halkan megzörrent mögötte valami. Mackó, Kutyus és Pingvin a fürdőszobában üldögéltek a kosárban. – Miért nem alszotok még? – suttogta a fülükbe. A barátai nem válaszoltak. – Most már legfőbb ideje lefeküdni! – szólt rájuk Misu jó hangosan. A gyerekszobában égett a lámpa, a kényelmes ágyban jó meleg volt. Misu felolvasta Mackónak, Kutyusnak és Pingvinnek az új képeskönyvét, azután lekapcsolta a lámpát. – Jó éjszakát! – suttogta, és nemsokára mind a négyen mélyen aludtak.   Mindent meg kell ragasztani   – Ma egyáltalán nem volt finom az ebéd – közölte Misu. – Miért, kicsim? – kérdezte a nagyi, és elmosta a tányért. – Mert nincs itt a saját székem – mondta Misu, és elsírta magát. – Még mindig az asztalosnál van. Meg kell szerelni a lábát, mert billeg. Gyere, segíts törölgetni! A nagyi Misu kezébe nyomta a piros-fehér kockás konyharuhát. De Misu csak sírt és sírt. – Nem szeretem a piros rongyot. A kéket akarom! – Jól van, akkor itt a kék, tessék – nyugtatgatta nagyi. Aztán együtt eltörölgettek két tányért, két csészét és két villát. Misu még a kedvenc kis kék tálkáját is eltörölgette, amiben a szósz volt. Nagyi közben bement a kamrába. Mire visszaért, Misu kezében két darabban volt a tálka!  – Mi történt, Misu? – kérdezte nagyi. – Minden tönkremegy! – zokogta Misu, és feltartotta a vérző hüvelykujját nagyinak. – No, no. Nincs semmi baj! – vette nagyi a karjába Misut. – Most először is letapasztjuk az ujjadat, aztán összeragasztjuk a tálkádat, és felhívjuk az asztalost, hogy megragasztotta-e már a széklábat. És ha mindent elintéztünk, kapsz egy cukorkát. A legeslegragadósabb karamellt, amit csak találok, jó?   pagony.hu   Misu, a kisnyuszi nyúlfarknyi történeteit már ismerhetitek. Most végre további szösszenetekkel bővül a paletta: érkezik a Böngésző-sorozat méltán népszerű szerzőjétől, Rotraut Susanne Berner tollából Misu, aki mindenre kíváncsi. Már az első kötet is elvarázsolt a finom kis nyelvi játékaival, amit már a pici gyerekek is pontosan megértettek. A rövid történetek struktúrája, hogy adódik egy konfliktus, amit valamilyen erősen tükröt tartó komikum old fel. Mindjárt az első történetben például Misu eldobja a rágóját, mert amúgy is csupa szemét minden. Apukája rászól, hogy nem kéne, Misu köti az ebet a karóhoz, és belerúg valami ragacsosba, ami felszedi a cipőjére a többi hulladékot. Az apukája viccesen megörül (remélve, hogy ezzel a kis ballépéssel Misu kicsit kizökken a durcából), és megjegyzi, hogy így végül is elmehet utcaseprőnek. Az igazán vicces mégis az, amikor utána váratlanul belelép Misu rágójába. Így már mindketten mehetnek szemetet szedni. A legjobb a szövegekben az, hogy nagyon jókat lehet nevetni a szülőkön. Bár sok történetben tényleg pókerasztalhoz méltó türelemmel, hidegvérrel és humorral oldják meg Misu szülei a „problémát”, sokszor előfordul az is, hogy ők a bénák vagy figyelmetlenek. És ez az, amit Misu szemszögéből Rotraut Susanne Berner remekül karikíroz. Mindenkinek szívből ajánlom ezeket a mókás kis történeteket, de ne lepődjetek meg, ha belefuttok egybe, aminél majd azt érzitek „Pff, innen nézve ez tényleg így fest!”. Én már az első kis könyvet is nagyon szerettem, de azt hiszem, ez talán egy picit még jobb lett.