Minden munka úgy kezdődik, hogy megkapom a szöveget, amit először végigolvasok. Ha nagyon illik a szöveg hozzám, már az első olvasás alatt is születnek rajzok a fejemben. Ezután egy hosszabb „vívódás” következik, amíg megtalálom a kifejezésmódot, megpróbálok ráhangolódni, vázlatokat készítek, aztán egy storyboard mintájára megtervezem az egész könyv irányvonalát. A ,,Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről” elég sokáig készült időben, legalábbis, ha az első felkérés időpontját nézem a végső állapotig, amikor megjelent. Volt körülötte egy kis hercehurca, úgy hogy végül nagyon-nagyon vártuk már, hogy megjelenjen. Büszkén mondhatom, hogy a Gyermek- és ifjúsági könyvszemlén a ,,Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről” bekerült a 2016-ban megjelent legjobb 50 könyv közé, a Top50-be.  Milyen technikákat alkalmaztál? Akvarellel és gouache festékkel készültek az illusztrációk, de most már inkább gouache festékkel dolgozom akvarell papírra. Teljesen másként használom, ahogy akvarellel vagy vizes alapú festékkel festeni szokás. Mivel évekig csak olajjal festettem, a vizes festést is úgy használom, mintha olajjal festenék, egyfajta dry brush technique-t, száraz ecset technikát alkalmazok, amit olajfestéshez tanítanak, de az ecset természetesen nem teljesen száraz. Először is, soha nem ragasztom le a papírt és nem vizezem be. A vizes festés véleményem szerint a legnehezebb technika, még azoknak is nagy kihívás, akik gyakorlott festők és olajjal, akrillal jól festenek. Hiába tervezek vagy gondolok valamit, az eredmény lehet, egészen más lesz, tehát sok benne az esetlegesség. A vízfestés szeszélyes és kiszámíthatatlan, óriási hátránya, hogy nem javítható. Ami egyszer a papírra került, az többnyire ott is marad. Ha nem lett jó a szín, újra kell festeni a képet. A rajz színeit meg kell tervezni, elejétől a végéig, tudni kell minden részletéről, hogy milyen árnyalatú lesz és minden figuráról, hogy milyen színű lesz. Átfestésre nincs lehetőség, illetve nagyon kevés. Mivel nincs fehér festék, ahol fehér felületet akarunk, ki kell hagyni, ezt is tudni kell előre, illetve ha világosabbat, akkor azt is annak megfelelően kell felépíteni. A gouache tömörebb festék az akvarellnél, úgymond fedőfesték. Ezt jobban szeretem, időnként belefestek akrillal is, de ez nem jellemző. Szabad kezet kaptál vagy figyelembe kellett venned az író és a kiadó elképzeléseit, kéréseit? Nagyon szerencsés voltam ebből a szempontból, mert az író és a kiadó is teljesen rám bízta a dolgot, és mindig pozitív impulzusokat kaptam Verától is, a kiadótól is, amiért nagyon hálás vagyok – mert az ellenkezője is előfordul, ami teljesen „megbénítja” az alkotói folyamatot. A könyvben minden fejezet után egy „Legenda szókincstár” található, a szövegben előforduló régies vagy kevésbé ismert szavak magyarázatával és egy-egy rajzzal. Utána kellett nézned valaminek? Igen, talán főként ennek is köszönhető, hogy Fodor Veronikával egy szorosabb együttműködés érvényesült ennél a könyvnél.  Rengeteget segített információval, sok képet, fotót küldött, amire a könyv egyrészt ismeretterjesztő volta miatt volt szükség, illetve ezzel jelentősen megkönnyítette a munkámat, és időt takarított meg nekem. Például fotókat küldött a Pannóniáról és arról a rengeteg tárgyról, eszközről, ami a szókincstárba bekerült. A sok régmúltban használt eszköz, kifejezés érthetősége miatt én is sok mindennek utánanéztem, de a legtöbb dolgot Vera küldte. Lévén történész a végzettsége, a témában igazán otthon volt. Végül is 174 rajz került bele, ennek nagy részét természetesen a szókincstárba kerülő apró, kis rajzok tették ki. A könyvvel Fodor Veronika a nagyapjának állított emléket, neki ajánlja, hisz ő inspiráló személyiség volt ennek a könyvnek a megírásánál, mivel hajóslegény volt a Duna Gőzhajózási Társaságnál. Lesz a közeljövőben kiállításod vagy könyvbemutatód? Igen. Az év vége elég zsúfoltra sikeredett, de az egész évem nagyon kimerítő volt, sok munkával telt, és kicsit reméltem, hogy novemberben, decemberben már semmit, de semmit nem fogok csinálni. (Csak kerékpározom.) Ez nem így lesz, szeptember-október is kiállításokkal telt, novemberben Győrben könyvbemutatója lesz ismét a ,,Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről” c. könyvnek, decembertől a fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtár ad otthont a meseillusztrációimnak, ami december 5-től lesz látható egy hónapon keresztül. Ezzel párhuzamosan a budafoki Művelődési Házzal is tervezés alatt van egy kiállítás, itt még nem tudom a részleteket, időpontokat. Közben pedig egy új könyv is készül, ami megjelenés szempontjából  átcsúszik az új évre, de el kell készüljön év végéig, a címe még maradjon titok.     Várható új könyved karácsonyra? Karácsonyra három karácsonyi témájú könyvem is megjelent. A Holnap Kiadótól Tarbay Ede fordításában, leporelló formájában az ismert angol mondóka, a ,,Twelve Days of Christmas”, amit kicsiknek ajánlok. Már olvasni tudó kisiskolásoknak ajánlható egy igazi klasszikus: Charles Dickens ,,Karácsonyi ének” című könyve, László Noémi átdolgozásában, sok-sok rajzzal. A Kolibri Kiadó jóvoltából egy ígéretes koprodukció keretében megvalósuló mesekönyv is napvilágot látott, Boldizsár Ildikó meséjével, Farkasházi Réka és a Tintanyúl zenekar CD-jével, gyönyörű karácsonyi dalokkal. Farkasházi Réka és a Tintanyúl mindezt egy karácsonyi koncert keretében is népszerűsíti, melynek célja a KórházSuli program támogatása. A koncert december 10-én lesz a MOM Kulturális Központban. Nem karácsonyi témában is megjelenik még decemberben kettő mesekönyv a Könyvmoly Kiadó jóvoltából, két tüneményes mesével – az ovis, alsós korosztálynak –, karácsonyi ajándéknak ez is tökéletes. Egyik Novák Viktória tollából ,,Minka és a felhőfoltozók”, a másik pedig Lovranits Júlia Villőtől ,,A tündérkapu titka” című mese.   2017. november

<<VISSZA A NYÁRI OLVASMÁNYHOZ