A leány még megörült neki, ahelyett hogy megszontyorodott volna rajta. – Jó lesz biz az, felséges atyám, legalább nem lesz olyan alamuszi tedd ide, tedd oda uram. A király látta, hogy csakugyan nincs más mit tenni, hát kihirdettette, hogy aki rá tud arra menni, mikor az ő leányával beszél, hogy nem a leányé, hanem az övé legyen az utolsó szó, annak adja feleségül fele királyságával együtt. Mentek aztán szerencsét próbálni mindenféle emberek: hercegek, grófok, nagy süvegű tótok, de egyik se tudott kettőt se szólani a kisasszonyhoz. Meghallotta azt három sváb fiú is, ők is elindultak, hogy megpróbálják, mire mennek. Ha nyernek, jó lesz; ha nem nyernek, se káruk, se hasznuk benne. A legkisebb fiú eszelős volt, a bátyjai el se akarták vinni. – Ne is gyere te, Jankó, úgyse lesz az a kisasszony a tied. – Csak azért is elmegyek, majd ott megválik, hány zsákkal telik, kié lesz a királykisasszony! Mentek, aztán mendegéltek, a két bátyja már nagyon elhagyta Jankót, mert az akármit látott úton-útfélen, mindent felszedett. Egyszer talált egy tojást; elkezd kiabálni a bátyjai után: – Gyertek csak, hé! Mit találtam! A két bátyja azt gondolta, hogy legalábbis egy véka aranyat-ezüstöt talált, visszaszaladtak nagy lóhalálába, hát látják a tojást. No hiszen nekiestek Jankónak, úgy elverték, mint a kétfenekű dobot, azután otthagyták. Jankó is feltápászkodott, eltette a tojást, ment utánok. Kevés idő múlva megint talált egy rossz szeget, megint elkezdett kiabálni: – Hát most mit találtam, gyertek csak! Azok megint visszaszaladtak, hogy isten tudja, mit talált, mit nem Jankó! Hát látják a rossz szeget, no ezért megint jól helybehagyták. Jankó eltette a szeget is. Harmadszor még talált egy rakás ganéjt, akkor is kiabált, de rá se hederítettek. Jankó eltette azt is a sipkájába. Ment aztán a bátyjai után, de azok már úgy elhagyták, hogy mire a palotához ért, azok már visszafelé jöttek nagy szomorúan. – Ne is menj te oda be, úgyse lesz az a tied - mondták Jankónak. – Már mért ne lehetne az az enyim? – Csak. Nincs hozzávaló eszed. – Hm! Csaknak zsák kel, papnak ágy kell. Azért is megmutatom, hogy az enyim lesz! – Nem éred meg hajasan, kopaszon is bajosan. De Jankó csak bement. Mindjárt beszédbe eredt a kisasszonnyal: – De piros a kisasszony! – Tűz ég ám bennem! – Itt egy tojás, süssük meg nála. – Lyukas ám a serpenyő! – Itt egy szeg, foltozzuk be vele. – Igen biz a ganéjt! – Az is van itt egy sipkával! No, erre a kisasszony egy szót se tudott szólani, hozzá kellett neki menni a bolondhoz. Másnap megesküdtek, nagy lakodalmat tartottak, máig is élnek, ha meg nem haltak.

Forrás: Mesélj nekem - Okosokról és balgákról

Forrás: A nyelves királykisasszony - 33 vidám mese