A világ legrosszabb gyerekei 1-2.
2018.10.12. 16:16
9-12 éveseknek
Írta: David Walliams
Fordította: Vereckei Andrea
Illusztrálta:Tony Ross
Kiadó: Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2018
Oldalszám: 272
Tíz óvatosságra intő mese, tíz elragadóan rémes szereplő – a világszerte népszerű szerzőtől, David Walliamstől!
Készen állsz arra, hogy megismerd a világ legrosszabb gyerekeit?
Öt gusztustalan fiút és öt borzalmas lányt?
Szófa Szófia például álló nap a tévét bámulja, végül annyira odaragad a kanapéhoz, hogy szó szerint elválaszthatatlanok lesznek.
|
Aztán itt van Nyálas Nyikos, a fiú, akit a saját nyála sodor bajba egy iskolai múzeumlátogatáson. De ne feledkezzünk meg Bömbi Bertáról sem, aki megállás nélkül bömböl, és szörnyűséges hazugságokat talál ki.
A történetből természetesen Rádzs sem maradhat ki. Az olvasók kedvence azonban ezúttal egészen szokatlan szerepben tündököl…
David Walliams évek óta vezeti az angliai gyerekkönyv-eladási sikerlistákat. Legújabb könyve szellemesen rosszmájú mesék gyűjteménye 10 elvetemült gyerekről, akiket a zseniális művész, Tony Ross színpompás illusztrációi keltenek életre.
Oldalszám: 288
Megjelenés: 2019. április 01.
Tíz újabb szellemesen rosszmájú mese, tíz újabb elragadóan rémes szereplővel.
Elég bátor vagy ahhoz, hogy megismerj öt rettenetes lányt és öt rosszabbnál is rosszabb fiút?
Ott van például Finnyás Fajsz, aki az édességen kívül semmit nem hajlandó megenni, így aztán a zöldségek és gyümölcsök egy szép nap fellázadnak ellene. Vagy Borzadály Hildegárd, aki imádja a férgeket, és legkedvesebb szórakozása, hogy másokat ijesztget. Persze Lusta Ádit se kell félteni.
Ő az, aki sosem írja meg a leckéjét, mígnem egy este, meglátogatja őt a történelem öt leggonoszabb kísértete.
Ez a Te könyved! Már ha szerinted is halálosan uncsik a rendes gyerekek!
konyvutca.blogspot.com
Ha a Világ legrosszabb gyerekei sorozat első kötetét kedveltétek, akkor lehet, kedvelni fogjátok ezt a könyvet is, ami eléggé túltesz az első részen. Ha ott kiakadtatok a szerző humorán, akkor most még jobban ki fogtok. Ha meghökkentetek azon, hogy milyen véget szánt a rossz gyerekeknek, akkor most fogtok csak igazán meglepődni!!
Ebben a kötetben a világ legrosszabb gyerekei szinte kivétel nélkül horrorisztikus véget értek, amire még én sem voltam mindig felkészülve. Az biztos, hogy nem hagy hidegen ez a könyv, fogsz nevetni, szörnyülködni, meghökkenni és azt mondani néha, hogy ez már sok.
De kezdjük az elején, a köszönetnyilvánításnál. Jaj annak, aki David Walliams tolla hegyére kerül, valós vagy vélt tulajdonságokkal lesz felruházva, így például David megköszöni illusztrátorának Tony Rossnak a munkáját, és elárulja róla, hogy a könyvesboltokban hihetetlenül csúnya dolgokat firkál más illusztrátorok könyveire.
Köszönetet mond a szerkesztőjének, Alice Blackernek, aki állítása szerint szeret nagyokat szellenteni, de mindig a mellette ülő aranyos hölgyre fogja. És így tovább, mindenkit a legrosszabb színben tüntet fel, miközben megköszöni a munkájukat. Ez vicces volt.
Ezután magától a királynőtől olvashatunk egy levelet, amelyben örömét fejezi ki, ha valaki kinyitja e könyvet. Csodálkozik, hogy még nem tüntette ki Walliams urat, akinek igen nagy csodálója. A királynő mondanivalója után pedig következik 10 nagyon rossz gyerek.
Elsőként mindjárt Éhes Dénest ismerhetjük meg, aki már megszületésekor gigantikus méretekkel rendelkezett és már csecsemőként mindent megevett, amit csak talált. Természetesen egyre nagyobb lett, és King Kongként menetelt a városon keresztül, közben megette, ami útjába került, legyen az egy pudli, vagy a pudlit sétáltató öreg hölgy. A rendőrautók mogyoróként végezték a szájában, de egy helikopter sem jelentett akadályt. A Drágám, a Kölyök marha nagy lett film is eszembe jutott erről a történetről, de annak a gyereknek azt hiszem nem szántak ilyen szörnyű véget. Ebben a történetben, akárcsak King Kong, Dénes leesett ezer emelet magasból, de meg sem állt a földön, ott csak egy Dénes alakú lyuk maradt utána.
Véleményem szerint, Walliams átesett a ló másik oldalára, és a "sűrítsünk bele minél több abszurdot" felkiáltással, elpusztította a főszereplő gyereket. Ez most sok volt nekem, mondhatnám erős indítás, amely előrevetítette a következőket. Persze, szemlélhetném humorral, de valahogy ez most nem ment. És az éhséget nem is érzem rosszaságnak, hanem inkább táplálkozási zavarnak, pláne, ha még csak kisbaba az illető.
És így volt ez Szupersztár Szerénkével, aki szeretett volna szupersztár lenni, de mivel borzasztó hangja volt, mindenki kinevette, ő pedig nem vette észre, hogy nevetségessé vált, mert annyira el volt telve önnön tehetségétől, végül egy összeomlott színház alatt lelte majdnem halálát, de szerető édesapjának sikerült kiásni.
Talán a harmadik történet volt a kedvencem, Finnyás Fajszról szólt, aki soha semmilyen gyümölcsöt vagy zöldséget nem akart megenni. És ez még nem volt elég, összevissza hajigálta őket, legnagyobb örömmel az ablakon szabadult meg tőlük. Igen ám, de a kidobott zöldségek a közeli atomreaktorba repültek, ahonnan óriásként tértek vissza és még beszélni is tudtak. Óriáskáposzta, óriás borsószemek és mindenféle hatalmas méretű zöldségek és gyümölcsök akartak bosszút állni Fajszon, és a végén meg is ették.
De nem írom le az összes történetet, legyen elég annyi, hogy a gyerekek nagy része borzalmas véget ér a történetekben, csak néhány kap egy új esélyt, és természetesen tanulságok is vannak. És még azt sem mondom, hogy nem nevettem. Mert amikor éppen nem szörnyülködtem, volt, amikor jól szórakoztam. Az illusztrációt pedig imádom!
Ami pedig határozottan pozitív dolognak tűnik, az az írásmód! A váltakozó betűméretek, a normálistól az óriásig, a kiemelt mondatok és a nagy betűkkel írt hangutánzó szavak, nagy segítség lehet egy kezdő olvasó számára.
David Walliams történetei a legabszurdabb abszurd mesék, és azt gondolom, hogy a gyerekek találnak majd benne maguknak kedvencet, de az is lehet, hogy lesznek benne mesék, amit soha többet nem akarnak hallani. Megkockáztatom, néhány zöldséget nem evő gyereknek, vagy éppen nagyobb étvágyú gyereknek még szorongásai is támadhatnak tőle. De az is lehet, hogy most egyáltalán nem befogadó állapotban olvastam el ezt a könyvet, mert az első részt szerettem. Mintha abban nem nyírt volna ki ennyi gyereket Walliams.
Olvassátok el, hogy megalkothassátok a saját véleményeteket!
|
|