Szabó Attila a születésünk előtti, édesanyánk pocakjában eltöltött időről mesél, amiről csak sejtéseink és érzéseink lehetnek. Az általa megírt világban furcsán kezdődik az élet: egy emberből angyallá változott pénztáros néni előtt kell sorban állni. Mindenki egy prospektus lapjaiból választhatja ki, hogy hova születik.   „Szeretnél-e hegy tetején szikla lenni? Patak partján kis kavics? Utcasarkon macskakő?” – sorolja a néni a lehetőségeket, de lehetnél madár: kakadu, sirály, pacsirta vagy szúnyog, katica, lehulló falevél, esetleg „nyugati szél, az most akciós”. Főhősünk mégis ember akar lenni, ezért kap egy csomagot, amiben benne van egy egész életre való rosszalkodás, jóság, valamint egy darab Apuka és Anyuka. Maros Krisztina illusztrátor szerint az Anyaország felé vezető útra gurulós bőrönddel indul a leendő emberke. A kilencessel kezdődő, visszafelé számozott fejezetekben aztán végigkövethetjük ennek a kisembernek a kalandos útját. Megtudhatjuk, hogy a benti lét nagyjából ugyanolyan, mint a kinti, épp akkor mos fogat, táncol vagy fekszik le hősünk, mint amikor Anya, de Anyával ellentétben ő fél a sötétben. Hamarosan megjelenik egy másik lény is ebben a kényelmes pocakban, az akkor még hatalmasnak tűnő Mackó, aki az idő előrehaladtával egyre kisebb lesz, míg ő egyre nagyobb. Hogy ki is ez a Mackó? Egy „Elképesztően Titkos Pocaklakó Társ”. Akit nemes egyszerűséggel Háziúrnak nevez el főhősünk. A két kisebb gyerekemmel egy nap alatt olvastuk végig a tíz fejezetet. Egyszerűen nem hagytak békén, követelték az újabb és újabb részeket. Tudni akarták, mi lesz a vége. Annak ellenére izgultak, hogy sejtették, előbb-utóbb meg kell születni, senki nem marad egész életében belül, kivéve persze az Elképesztően Titkos Pocaklakó Társat, azaz a Háziurat, aki minden pocakban otthonosan jár-kel, és tele van „foltvarrással meg vattakilógással”, valamint „kissé túlságosan fontosnak gondolja magát”. Összebújós, finom nap volt, sokat beszélgettünk arról az időről, amikor még meg sem születtek. Maros Krisztina hangsúlyozottan kerek figurái most igazán a helyükön vannak, finom krétarajzaival bölcsen, sok humorral világítja meg a helyzeteket. A szövegben lévő irodalmi utalások József Attilától a Grimm testvéreken át Milnéig üdítővé teszik ezt a szokatlanul lírai, játékos hangot, mely nagyon erőteljesen apai. Sokszor eszembe jutott a francia Amikor életemben először megszülettem című kötet, amely szintén „apakönyv”. A téma miatt nyilván a hazai szerzőkre is hatott az ott megjelenő nyelvi és képi világ, de ez nem zavaró, hiszen mindkettőnek egészen más a koncepciója. „Amikor még benne voltam anyuban, nem tudtam, hogy kívülről is anyu van.” Ez a mottóként használt összetéveszthetetlen, abszurdba hajló hang határozza meg a kötetet, ám a sok apró, szerethető részlet mégis kissé nehezen áll össze egésszé; az olykor csapongó szöveg néha önmaga ellen dolgozik, és ilyenkor elveszítjük a fonalat. A lényeg mégiscsak az, hogy elérünk a nulladik fejezethez, amelyben főhősünk búcsút vesz a benti Mackótól, és megpróbálja elképzelni az új életet Apával és Anyával. Persze a Mackók nemcsak belül vannak, mindannyiunk belső Mackója itt lakik velünk kint, a kérdés már csak az, hogy el tudjuk-e képzelni… Forrás: Meseutca