Így hát nagy érdeklődéssel vettem a kezembe ezt a frissen megjelent mesét, hiszen elképzelni sem tudtam, mire számítsak.Plath maga is két gyereket nevelt, ezt a mesét az első babája születése előtt írta, 1959-ben, de először csak 1996-ban publikálták. Sokak számára (például számomra is) meglepő lehetett ennek a mesének a létezése, hiszen Sylvia Plath neve sokkal inkább összemosódott Az üvegbura című könyvével, ami a megfelelési kényszert, az élet értelmének keresését boncolgató lélektani regény. Tinédzseréveim végén számomra is meghatározó olvasmány volt, mai napig a kedvenceim között tartom számon.
A mindegy-öltöny főhőse a hétéves Jólesz Maxi, aki népes családjával Csücsökváron él, ő a legfiatalabb öt testvér közül, és így valahogy mindig az utolsó a sorban a kívánságok valóra válását illetően is.
Maxinak minden vágya egy öltöny. A városban mindenkinek van már, csak neki nincs, így Maxi csendben álmodozik róla, milyen csodálatos lenne, ha végre ő is szert tenne egyre. Nem akar semmi különlegeset, egy olyan öltönyre vágyik, amit minden nap viselhet, mert se nem túl elegáns, se nem túl kihívó. Egy napon rejtélyes csomag érkezik a családhoz: ahhoz túl nagy, hogy horgászbot legyen, ahhoz túl halk, hogy tehénkolomp legyen. Amikor felbontják, egy gyönyörű, sárgás öltönyt találnak benne, ami se nem túl elegáns, se nem túl kihívó, épp olyan, amilyenre Maxi áhítozik.
A család összes férfitagja felpróbálja, és különböző okokból visszautasítja, mire Maxihoz ér a ruhadarab, de ő nem is lehetne boldogabb, hogy végre neki is van egy öltönye.
Innentől kezdve minden nap ezt viseli, és az élete gyökeres változást vesz. Kiderül, hogy a mindegy-öltöny minden élethelyzetben kiváló viselet, ami megkönnyíti és boldoggá teszi a kisfiú életét. Azok a dolgok, amik miatt a bátyjai visszautasították, például hogy élénk színével elriasztja a halakat horgászás közben, valójában épphogy segítségére lesznek, hiszen a halak mind odagyűlnek megcsodálni a fantasztikus öltönyt, így Maxi bőséges lakomát vihet haza a családjának.
Ahogy megszokhatták az írót már jól ismerők, ez a mese elképesztően sok réteget rejt magában.
Olvasás közben sok szempontból Dániel András A nyúlformájú kutya című tavaly megjelent műve jutott eszembe róla, nem csak azért, mert ő illusztrálta a könyvet, vagy mert a formátum meglehetősen hasonló, hanem azért is, mert szintén többféle módon lehet értelmezni a történetet.
Felnőttként olvasva számomra jelenti az önmagunkkal szembeni kételyeket, megfelelési vágyat, azt, hogy be tudjunk illeszkedni a minket körülvevő világba - Maxi is azért vágyik öltönyre, mert mindenki másnak is van.
Ez az aspektusa a történetnek alkalmassá teszi arra, hogy minden korosztály számára adjon valamit, azoknak a felnőtteknek is, akik Plath már ismert műveihez hasonlóan mélyebb tartalmat keresnek és remélnek a történetben.
A gyerekek szemszögéből nézve pedig a mindegy-öltöny színtiszta varázslat! Nekem a Harry Potterből ismert láthatatlanná tévő köpeny képességei jutottak eszembe róla, csak itt a lehetőségek nem abból adódnak, hogy nem látnak minket a többiek, hanem éppen ellenkezőleg: hogy látnak, és hogy bármilyen helyzetben látnak, az öltöny tökéletesen passzol hozzá. Ha az erdőben leesik egy gomb, mindegy, mert olyan szépen csillog, hogy egyből meglátni a legmagasabb fűben is, ha széna tapad rá, az is mindegy, úgyse látszik, mivel mindkettő sárga.
Ezen a varázslat-élményen kívül Dániel András illusztrációi szokás szerint felérnek egy böngésző-élménnyel, számtalan apróságot találunk elrejtve az oldalakon, amiken időnként nagyokat lehet nevetni, és remekül kiegészítik a történetet. Valamint azoknak a gyerekeknek, akik már ismerik mondjuk a Kufli-meséket, ismerősként hatnak majd a rajzok, karakterek.
Maxi legnagyobb álma az volt, hogy szert tegyen valamire, ami rajta kívül úgy tűnt, már mindenkinek van a világon. A mindegy-öltöny viszont megmutatja, hogy a lényeg egyáltalán nem az, hogy olyanok legyünk, mint mindenki más, sokkal inkább, hogy megtaláljuk a helyünket, az olyan szituációkat, amikben kényelmesen, otthonosan érezzük magunkat. Amikor igazából mindegy, mi történik, mert belül biztonságban vagyunk és békében élünk a környezetünkkel. Pont mint Maxi a sárga mindegy-öltönyében.
Forrás: pagony.hu
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
