Kékmanó nem ok nélkül volt igazi és mesebeli barát, mert tényleg elintézte a hóesést! Marci alig akart hinni a szemének, amikor pár nap múlva reggel kinézett az ablakon. Havas volt a járda, havas volt az úttest. Havasak voltak a fák, a bokrok, az autók, a háztetők! – Igazi hó, igazi hó, minden havas, minden havas! Marci örömében kacagott és szaladgált a lakásban, és Luca vele kacagott és szaladgált. De kacagott és szaladgált még Kékmanó is, aki ugyan nem volt igazi gyerek, de igazi felnőtt sem, ezért nyugodtan megtehette. Sőt, aznap anya és apa is kacagott, de mivel ők már egészen felnőttek voltak, nem szaladgáltak körbe-körbe a szobában. Inkább felöltöztették a gyerekeket, hogy kint a hóban szaladgáljanak mindannyian. Itt a tél, itt a tél Szitál a köd, csíp a dér Havas a ház és a pajta Kutya farka, cica bajsza Itt a tél, itt a tél Végre minden hófehér Hull a hó, hull a hó Puha fehér takaró Tölgyfaágon három rigó Azt dalolja, mesélni jó Hull a hó, hull a hó Legyen mindig szép a szó Fúj a szél, fúj a szél Táncra kél a sok levél Csípős, tiszta hideg árad Átöblíti az utcákat Fúj a szél, fúj a szél Figyeld jól, hogy mit mesél Száll a dal, száll a dal Vidám dallam mit takar? Levegőben csodás álom Itt bujkál már a karácsony Száll a dal, száll a dal Minden rosszat elzavar Szép a fény, szép a fény Minden csillag kis remény Égből szövi örömünket Bennünk ragyog most az ünnep Szép a fény, szép a fény Titkot rejt a téli éj 4. Dinós mese Vissza a sorozathoz