- Fúj! - fintorgott Csiribí - hát ez meg mi? Olvadozó csoki darabkák úszkáltak a langyos vízben…
Csiribí dühösen nézett a Napra:
- Nem tudtad volna jobban megmelegíteni? Ki látott már ilyen forró csokit?
- Én nem szakács vagyok, ha nem tudnád - sértôdött meg a Nap.
- Nem értesz semmihez! - mérgelôdött Csiribí.
Fogta a bögrét, és kiborította az ablakon, azzal hátat fordított a napnak, és duzzogva elvonult.
Pár perc sem telt belé, amikor kopogtattak. Jocó, a szomszéd mókusfiú és Mókusmama álltak az ajtóban. Mókusmama nagyon mérges volt.
- Mit művelsz, Csiribí? Kiborítottál valami barna ragacsot! Csupa folt lett a gyerekek ünneplője!
- Kimosom - mondta Csiribí szégyenkezve.
- De hófehérre ám! És estére száraz legyen! - zsörtölődött Mókusmama.
Csiribí fogta az ingeket, és a patakhoz repült. Keserves ábrázattal látott munkához, de lassacskán jobb kedvre derült. Újra fehéren ragyogtak az ingek. Sehol egy folt. Kifeszítette a legtisztább kötelét és felterítette az ingeket. Kész is vagyok. Már csak a napnak kell megszárítania.
- Szárítsad meg te magad - szólt le a magasból a nap. - Te mondtad, hogy nem értek semmihez. Azzal fogta magát, és egy felhő mögé bújt.
De Csiribí nem hagyta magát. Idehívom a szelet, ő majd segít! A szél jött is. Hátára kapta Csiribít, és háromszor körbenyargalt vele a tisztáson. De hiába. A nap melege nélkül nem akartak száradni az ingek.
Csiribí hazasietett. Talán még van időm egy szárítógépet eszkábálni! De hiába törte a fejét, hiába segített Jocó, Csiribí végül így sóhajtott: Holnapra se fogok elkészülni, akárhogy sietek.
Csiribí most már nem tudta, mihez kezdjen. Elindult hát Panka tölgyfaházához, hogy a kis tündérlányt hívja segítségül.
Panka éppen áfonyás pitét sütött. Csiribí elpanaszolta, hogy járt. A mókusgyerekeknek este fel kéne venni az ünneplő ruhát, de a nap nem hajlandó megszárítani a vizes ingeket. Panka elgondolkozva hallgatta, végül felcsillant a szeme: Előkeresem a furulyámat!
Kereste-kereste, de nem találta. Már egészen elkeseredett, amikor végre rábukkant a hangszeres ládikó legmélyén.
- Gyere, Csiribí, menjünk ki a tisztásra az ingekhez!
Odakint Panka letelepedett a szárítókötél alá, felemelte a furulyáját, és belefogott a legvidámabb dalba.
Fújta-fújta a talpalávalót, hamarosan mindenki együtt járta a táncot. A Nap eleinte csak a szeme sarkából pislogott le a mulatságra, de ahogy nőtt a jókedv, ő is odafordult, és fényes sugaraival táncot lejtett a réten.
Amikor Panka végül leeresztette furulyáját, Csiribí megtapogatta a mókusgyerekek ingeit. "Megszáradtak" - jelentette Pankának vigyorogva. Aztán felnézett az égre, és hozzátette: "Köszönöm".
- Kísérj haza, főzök neked egy finom forró csokit mondta Panka - és talpra szökkent.
- Aztán jól felforrald ám a vizet - szólt le a magasból a Nap.
A két kis tündér felnézett az égre, a Nap pedig rájuk kacsintott, aztán lassan elindult, hogy nyugovóra térjen. Panka és Csiribí késő estig ücsörögtek a nagy tölgyfán, és vidáman iszogatták a forró csokit.
(2) Tündér biciklin
vissza a sorozathoz