A könyv szerzője és illusztrátora Láng Anna, aki jelenleg Szardínián él és dolgozik. 2011-ben tervező grafikusként végzett a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Három évig egy reklámügynökségnél dolgozott, és közben a budapesti Nemzeti Színházzal is együttműködött. 2013-ban Shakespeare sorozatával megnyerte a békéscsabai Országos Tervezőgrafikai Biennálét. Jelenlegi szenvedélye a gyermekkönyvek illusztrálása. Az elmúlt évek során a White Star Kids több kötete számára is lenyűgöző illusztrációkat készített. konyvesmas.blogspot Erre a könyvre már azóta fájt a fogam, hogy először olvastam róla, hiszen önmagában a borító is lélegzetelállítóan gyönyörű. Mivel nagy rajongója vagyok a meséknek és gyerekkönyveknek, külön izgatott lettem, amiért egy olyan kötetet foghatok a kezemben, ami a világ minden tájáról összegyűjtött történeteket tartalmaz, nem csak az ismertebb régiókból, hanem tényleg nagyon változatos országok, népek hagyományaiból. Kíváncsian fogtam hát neki ennek a különösen szép kivitelezésű, tekintélyes méretű gyűjteménynek. Az előszót olvasva megtudjuk, hogy a szerkesztők szándéka szerint a kötetbe olyan történetek kerültek, melyek tökéletesen alkalmasak esti mesének, egyrészt a rövid terjedelmük miatt, másrészt, mert nem tartalmaznak nyugtalanító, erőszakos momentumokat. Ugyanakkor ugyanez az előszó tartalmaz egy kis hibát is, ugyanis azt írja, a kötetben tündérmeséket fogunk olvasni, ami viszont az esetek többségében nem így van (ez természetesen nem probléma, csak fontos lehet, ha valaki esetleg ezen előszó alapján hozna döntést). A válogatás valóban rendkívül színesre sikeredett, minden földrészről, több, mint 50 országból találunk olyan meséket, melyek az ottani kultúra szerves részét képezik, a teljesség igénye nélkül Skócia, Tunézia, Mali, Irán, Szibéria, Kirgizisztán, Japán és Kuba is szerepel a források között. A terjedelemmel kapcsolatos ígéret abszolút megállja a helyét, ezek valóban rövid kis mesék, melyeket pár perc alatt elolvashatunk este, és amelyek nagyon sokszínűek a témájukat tekintve. Valamennyi tendencia azért akad a történetekben, a legtöbbször különféle állatmesékkel találkozunk. Ezek közül is nagyon sok a valamiféle eredettörténetet elmesélő darab, például amiből megtudhatjuk, mitől csíkos a zebra, miért vedlik a kígyó, vagy miért csupasz a pávián feneke- legalábbis az adott néphagyomány szerint. Akadnak mesék, ahol emberek is felbukkannak, ezek többnyire a nálunk is ismert népmesei fordulatokra és erkölcsi tanulságokra épülnek. Érdekes volt egyébként, hogy sokszor felfedeztem más nép meséjében olyan motívumot, ami a magyar népmesékből is ismerős lehet, szóval megint csak bebizonyosodott, hogy a mesék világa valahol univerzális, sok elem ugyanúgy megjelenik más kultúráknál, és persze ennyi idő távlatából már azt sem tudjuk pontosan nyomon követni, hogy ezek hogyan hatottak egymásra.