Aztán ötpercenként egyszer. Aztán megállás nélkül. Aztán már nem szólt semmit, csak leült anyához a konyhába, és szemrehányóan nézett. Az anyukája végül megelégelte a nyaggatást, és felhívta Áron szüleit. – Sajnos Áron nincs otthon, mert születésnapra ment – mondta, miután letette a telefont. – Fanni viszont szívesen átjön hozzád. Dönci megvakarta a fejét. Több baja is volt. Egyrészt Fannival még sosem játszott külön, csak úgy, hogy Áron is ott volt. Másrészt Fanni lány. Dönci elképzelni sem tudta, hogy mit lehet játszani egy lánnyal. Ha babázni akar, én egész biztosan nem fogok – gondolta elszántan. Csakhamar csöngettek, és Fanni viharzott be a szobába. Dönci aggódva nézte, ahogy a kislány minden játékát leveszi a polcról. – Társasozunk? – kérdezte, de Dönci megcsóválta a fejét. – Akkor legózunk? Vagy vonat? Kalózhajó? Színező? Gyurma? – Fanni kérdései csak úgy záporoztak a kisfiúra. – Egyikhez sincs kedvem – sóhajtott bánatosan Dönci. – Annyira unom már mindegyiket. – De anya három óra múlva jön csak értem – mondta Fanni. – Addig mit csináljunk? Dönci megrántotta a vállát. – Unatkozzunk. – Jó! – csillant fel Fanni szeme. – Játsszunk unatkozósat! – És azt hogy kell? – kérdezte Dönci. – Egyszerű. Unalmas dolgokat kell csinálni. A két gyerek megállapodott, hogy a színezés a világon a legunalmasabb. Úgyhogy elkezdtek színezni. Aztán rájöttek, hogy ennél csak a gyurmázás lehet unalmasabb. Nekiálltak hát gyurmázni. Majd Döncinek eszébe jutott, hogy melyik a legunalmasabb társasa. Lejátszottak vele egy menetet. Ezt követően hosszan megbeszélték, hogy beszélgetni is rettenetesen unalmas. Már épp a világ legunalmasabb állatkertjét építették fel Dönci kockáiból és rakták tele unalmas állatokkal, amikor csöngettek. Fanniért jött az anyukája. A két gyerek összenézett. Észre sem vették, hogy így elment az idő. – Máskor is átjövök unatkozni – mondta a búcsúzásnál Fanni Döncinek. – Ez a legjobb játék.