Anne (8) Anne gyermekei a háborúban
2020.06.08. 12:03
Írta: Lucy Maud Montgomery
Kiadó: Könyvmolyképző, 2010
Oldalszám: 344
Anne gyermekei már majdnem felnőttek, kivéve a vidám, szeleburdi és nyakigláb Rillát. Ő még csak tizenöt éves, és bálokról, hódításokról, udvarlókról ábrándozik. De élete első báljának a napja egyben az első világháború kitörésének is a napja. Hiába tölt oly emlékezetes pillanatokat a Négy Szél-beli világítótoronyban rendezett táncmulatságon, Rillára négy év felhőtlen vigalom helyett szenvedés, bánat, kötelességek hosszú sora vár.
Anne legkisebb lánya azonban méltó anyjához: bátran, hősiesen, erős szívvel áll helyt. Teszi, ami a háború sújtotta világban talán a legnehezebb, tisztességgel éli mindennapjait, segít, ahol tud. Nevelgeti a kis Jimset, a hadiárvát, szervezi a helyi ifjúsági Vöröskeresztet, főz, varr, köt, sőt még egy esküvőt is nyélbe üt.
És mindeközben, szinte észrevétlenül felnőtté érik, aki képes arra, hogy a romokban heverő régi világ helyébe újat építsen.
|
sssajt
Ez a sorozat legütősebb darabja. Már nem gyereklányoknak való könnyű kis romantikus finomság. Fiatal hölgyeknek való, jellemformáló, éltető darab. Embereknek való, jellemformáló, éltető darab.
Ebből a világból annyira hiányzik nekem az a tartás, az az erő, ami abban megvolt. Most pedig arra vagyok kíváncsi, hogy hogy veszhetett ez el, mi történt, hogy húsz évvel a háború borzalmai után még nagyobb borzalmakat húztunk a fejünkre és hogy azóta sem tért vissza a józanság, az egyszerű szeretet. Mitől lett ennyire pökhendi, mindenen és mindenkin átgázoló, egoista a világ?
Teljesen elfogult Tutsek Anna rajongó vagyok, de ennek a korszaknak az ábrázolásában bizony Tutsek : Montgomery – 0 : 1. Cilikével is együtt nyögtem a háború borzalmait, de mi volt az ehhez képest! Nincs ebben sem több borzalom, egyszerűen „csak” mintha komolyabban vette volna LMM. Itt nem arról van szó, hogy jajj, szegény szeleburdi kamaszlány, épp csak férjez ment, máris behívták az urát, mi lesz most a háztartással, jajj…
A szeleburdi kamaszlányok nem maradnak minden körülmények között javíthatatlanul-kacagtatóan szelesek, nem megy el mellettük a világ, és a világ sem csak annyiban változik egy háború során, hogy nehezebb összehozni egy tisztes polgári házhoz illő uzsonnát. (Azért persze továbbra is szeretem ám Cilikét.
Ez a könyv sírós, de nem romantikus-nyifogós, hanem elgondolkodtató, megrázó, felrázó. Vagy csak így sikerült olvasnom – a lényeget tekintve éppenséggel mindegy. Bár sikerülne mindenkinek így olvasni. Bár olvasnák sokan…
|
|