75 oldalnyi vers ugyanarról a témáról: egerekről. Látszólag mind gyerekeknek szól, de az is elképzelhető, hogy inkább a felnőtteknek. Kovács András Ferenc Egerek könyve című különleges kötetéről Hétvári Andrea írt. Kovács András Ferenc Kolozsvárott végzett az egyetem magyar–francia szakán, jelenleg Marosvásárhelyen él, a Látó folyóirat főszerkesztője, számtalan rangos irodalmi díj birtokosa, irodalmi munkásságáért 2010-ben Kossuth-díjat kapott. Az Egerek könyve alcíme szerint Nagycsaládi egerészeti verseskönyv. „Mostanában challenge-nek mondják, ez kihívás volt. Ez a kihívás nem most fogalmazódott meg bennem, hanem a 80-as években. 2000-re még előjött öt egeres vers, 2009-ig további kilenc, és mindenféleképpen be akartam fejezni” – részletezte maga a szerző az Írók Boltjában tartott könyvbemutatón. Első ránézésre igényes, szép, szokványos gyermekverskötetnek tűnik a kiadvány, második pillantásra azonban kiderül, hogy valójában versbe szedett világtörténelmi egérenciklopédiát tart kezében a gyanútlan és rendkívül szerencsés olvasó. A kötet két nagy ciklusra tagolódik, ezzel mintegy megfelezve a versanyagot. Az első a Minden egér a világon, a második az Égi és földi egerek címet viseli, s valóban a világ minden égtájáról és mindenféle időkből gyülekeznek itt az egérforma rágcsálók az ókortól egészen napjainkig. Tupá Kra Nánong, a borzas ősegér alakja éppolyan meglepően eredeti, mint az óegyiptomi cincogó, aki nyelvi leleményekkel teli fohászt intéz Réhez. „Égi bárkád kirágom, Rá! Kis lyukat rágok belé, Ré! (…) Úgy kérlek rá, úgy vágyom, Rá, ahogy csak egy kisegér, Ré!” Az egyetemes egértörténelem folytatódik, Egyiptom után következik a felvilágosodás eszmeisége, mely az egértársadalmat sem hagyja érintetlenül. Majd jön a romantika, aztán a különböző égtájak: Afrika, Svájc, Franciaország, Japán, az Északi-sark, sőt a szokatlan verseskötet egészen a mai modern kor egeréig vezeti olvasóját. Az őskor hősegerétől hosszú út vezet az elektronikus leszármazottig, aki a sajttal már nem sok mindent tud kezdeni, az e-mailekkel, az egérhölgyekkel és a fájlokkal azonban annál jobban boldogul. „Jackie meg udvarolt Cybillnek: „Picinyem, kattintok, imil megy! Olvasd a honlapom – Te vagy a Holnapom! Jövőre becézhetsz Emilnek!” Az őskori, ókori egér mellett megjelenik a népdalok szegény egere, de van itt házias egérleányzó (Cimpike), sőt vállalkozó egér is, aki mestercukrászatot nyit és üzemeltet a sorok tanúsága szerint. Figyelemre méltó az egérhősök változatossága mellett a különböző versformákban és a lírai műfajokban való tobzódás. A lírai fohásztól a kanásztánc-ritmusig, a klasszikus időmértékes strófáktól a felező nyolcasig mindenféle ínyencség megtalálható az egeres kötet vidám lapjain. De van itt népdal, altató, limerik, nyelvtörő, szonett, ballada, verses fabula, sőt regében elbeszélt verses egértörténet is. Valóban családi verseskönyv ez, megtalálja benne kedvenc rímeit az óvodás, de megtalálja az iskolás nemzedék is, sőt a felnőttek is jókat derülhetnek, hisz a költemények jó része kultúr- és művészettörténeti háttértudást igényel. A szerző 2003-ban megjelent Vásárhelyi vásár című gyermekverskötetéről írja Keresztesi József (Litera, 2004. feburár 3. http://www.litera.hu/hirek/kicsiknek-es-nagyoknak) „A gyűjtemény jó része nem tekinthető tehát klasszikus értelemben vett gyerekversnek, hanem inkább gyerekversként is olvasható költeményekről van szó.” Megállapítása e kötetre is érvényes, hiszen komolyabb háttértudás nélkül a szövegek nagy része kevésbé élvezhető, értelmezhető, az óvodás korosztály befogadóképességét mindenképpen túlnövi és meghaladja. Ahogy maga a szerző fogalmaz: „Gyerekversek is vannak ebben a kötetben, (…) de ez egy nagyon személyes egérvers-kötet, ezek történetek, némelyik nagyon metszően szatirikus történet.” A beszélő nevek gyakran egy-egy híres zeneszerzőt (Márcselló Pucc Cini), történelmi személyiséget (Tizenhatodik Sajtos) vagy éppen szellemtörténeti áramlatot idéznek meg (Csakrág Jocó, Cin Cao és Cung Ce, Márszeji víg egerek). Ezek a költemények igazi csemegét jelenthetnek a család verskedvelő gimnazista, egyetemista vagy felnőtt tagjainak. A kötet egyetlen jól felépített egész, az a fajta verseskötet, amely sokféleségében is egységes tud maradni, amelyre sok év olvasmányélménye után is emlékszik az ember. Első és sokadik belelapozásra is világosan látszik, Kovács András Ferenc Egerek könyve c. kötete a költészeti elitben foglal helyet. A besorolás azért is egyértelmű, mert az a költő, aki egyetlen témáról 75 oldalon keresztül képes változatos hangnemekben és lírai műfajokban, más-más versformákban ritmikailag hibátlanul megszólalni, mindenképpen a szakmai elithez tartozik. Szintén ritka, hogy egy minőségi gyermekverskötetben a humor, a szellemesség és a jó ízlés, valamint a tényanyag és a fantázia ilyen kellemes arányú keveréket alkosson. Gyakran előfordul, hogy egyik vagy másik túlsúlyba kerülhet a többi rovására. Kovács András Ferenc kötetében a versek úgy maradnak kellemesen, fanyar-humorosak, hogy közben a könnyedség is állandóan ott lebeg bennük, körülöttük, persze ehhez nyilvánvalóan hozzátartozik a verstani virtuozitásból fakadó elegancia, amelyet a kötet (és a szerző), ha szeretne, sem tudna letagadni. Egy biztos, ha a szerző kiterjedt életművének ismerete nélkül emelnénk le a könyvesbolt polcáról a kötetet, s pusztán költői névjegyként tekintenénk rá, akkor e névjegy igen jelentős. A témák, formák, hangulatok könnyed váltogatása az emberben a szózsonglőrködés, a szóbűvészet képzetét villantja fel, s mindezt olyanformán, hogy a versek önmaguk köré is külön világot, különleges atmoszférát szőnek. Ezt az atmoszférát szépen keretezik, erősítik Szalma Edit illusztrációi, aki, elmondása szerint, mindenképpen szerette volna különválasztani vizuálisan is a két ciklust. Ezért az inkább felnőtteknek szóló második rész színei visszafogottabbak lettek. A többgenerációs verseskönyvből kedvünkre válogathatunk hangulatunknak, érdeklődésünknek megfelelően. A kötet lapjain legalább annyi macska bukkan fel, mint ahány egérhős, bizonyítják ezt például az Egérnóta – nagy mulatság! nyelvtörőnek is beillő sorai: „Három egér sajtárt rág a kamrában: Nincs erő a kajtár macskák karmában! Három egér tornácon rág görbe szöszt: Görcs járjon a bolhás macskák körme közt!” Újabb költői bravúr Futokoda Cukijó, a japán csodaegér haiku-füzérként megírt története vagy Cincius Mus Musculus, a római bajnokegér disztichonban megfogalmazott gladiátor-dala: „Elmenekül, berezel, fut előlem a borzas oroszlán – Kergetem én a kigyúrt, bajnoki macskaficsúrt!” Üdítő színfolt a sokféleségben az Egeresi nóta – az Erdő, erdő című népdalra írt, annak dallamára és prozódiájára tökéletesen ráénekelhető szöveg: „Pertő, pertő, pertő, Egeresi tyúktepertő: Harminc egér rágja, S hoppon marad tizenkettő. Sajtot adnék annak az egérnek, Ki nem áll bé macskapecsenyének! Édes egerecske, Sose gyere Egeresre!” Kovács András Ferenc számára a gyermekversek írása nem pusztán egyfajta kötelező szolgálat, hanem inkább a költői életörömök abszolút forrása: „Én jól szórakoztam, az az igazság, hogy azt akartam, hogy én is jól szórakozzak.” Ha van kötet, amelyik továbbviszi, továbbhagyományozza és átörökíti a költészet kincsestárát, akkor az Egerek könyve c. kötet ilyen. Jól tudjuk, hogy a jó fajta líra legalább két összetevős: a formaművészet mellett a vers belső tartalékainak, mélységeinek is építkeznie kell benne. Mégis kikívánkozik a végére egy kívánság. Ha a ma publikáló költőnemzedék (és itt most tekintsünk el az életkortól, mert ez igen gyakran nem mond semmit a szakmai kompetenciáról) csak fele ilyen szakmai vértezettségnek, virtuozitásnak volna birtokában, már nem volna veszve a – formai és tartalmi szempontokból is egyre inkább a minimalizálódás, az elprózaiasodás felé tartó, a lassacskán epikába hajló – magyar líra jövője.   Forrás: irodalmijelen.hu