A vízilovat elküldi a felesége karatézni, hátha úgy lefogy. A fülbemászó falba mászik, mert hát a falnak is füle van. A féllábú ember falába pedig szépen kihajt, erdő lesz belőle. Öltönyös pasasok bámulják az aszfaltozást tátott szájjal: hiába, az aszfaltozó munkások a legmenőbbek! A zsiráf berúgott, a milliomos kihajózott az ablakon, a tehénnek körülbelül négy lába van, és mind csodálatosan leér a földig. A tyúkok úsznak a víz alatt, húgom egy széktámla, keresztanyám egy fakereszt, na és? Elefántot is tartunk otthon, egy teknősbéka énekel katalánul, nagymama pedig ezeréves és fél kézen állva mos fogat. Ja, és van egy semmiházi ember, aki igazából nincs is, illetve egyszerre van is meg nincs is. Egy kagylóval fel lehet hívni telefonon a tengert, még bele is szól. Az informatikus kutyája pedig szerveren tárolja az elásott csontokat. A kötet szerzői: Alain Bosquet, Maurice Carême, Jacques Charpentreau, Robert Desnos, Pierre Coran, Georges Jean, Carl Norac, Géo Norge, René de Obaldia, Jacques Prévert, Raymond Queneau, Claude Roy, Jacques Roubaud, Jean-Pierre Siméon, Jean Tardieu.   REGGELI ÁLOM (Carl Norac) (olvasás közben forgassuk a homokórát) Volt egy kicsi malom, kicsi kávémalom, időt daráltam azon, időt daráltam azon. Néztem, hogy múlnak el esték meg reggelek, őrölt idő pereg, őrölt idő pereg. Kicsorgott az idő csészébe csendesen, kávét főzött nekem, kávét főzött nekem. Csurig telt csorranó idővel a csésze, néztem is, hogy kész-e, néztem is, hogy kész-e. Felhajtottam idő előtt... Magamba töltöm az időt.       Lackfi János közel egy évtizede gyűjti, válogatja, fordítja és csiszolgatja ezt az anyagot, amely jelenleg tizenegy francia és belga, főként XX. századi költő gyerekverseit tartalmazza. A költők közt találhatunk neves és hazánkban is ismert szerzőket, például Alain Bosquet (1918–1998), aki magyar költők fordítója, vagy a Stílusgyakorlatok című művéről ismert avantarde Raymond Queneau (1903–1976) nevét. A legtöbbjük mégsem teljesen ismeretlen a magyar olvasók előtt: Szabocs Imre és Karafiáth Judit válogatásában (Francia költők antológiája, Bp., Kvklub, 1999) már megjelent a fiatalon haláltáborban elhunyt, tragikus sorsú Robert Desnos (1900-1945), a belga Géo Norge (1898–1990) és az Oulipo csoport tagja, Jacques Roubaud (1932–) a) néhány verse. Jean Tardieu (1903-1976) a Déltenger című antológiában (Bp., Kozmosz Kv., 1978), Maurice Carême (1899–1978) és a népszerű sanzonszövegeiről és gyerekdalairól ismert Jacques Prévert ((1900–1977) pedig a Fecskeköszöntő című világirodalmi versgyűjteményben (Bp., Móra, 1971) mutatkozott be. Claude Roy (1915–1997) és Pierre Coran (1934–) költészete kevésbé ismert a magyar olvasók előtt, és René de Obaldia (1918–) nevét is inkább a tájékozottabb színházszeretők hallották már. A költők többsége Franciaországban született, három közülük francia nyelven alkotó belga.