Ezt a korlátok nélküli fantáziavilágot elveszett gyerekek, manók, tündérek, indiánok és kalózok népesítik be, újabb és újabb kalandra hívva Pán Pétert és a fiatalabb olvasók generációit, no meg persze azokat az idősebbeket, akik jól tudják, milyen fontos, hogy felnőttként is megőrizzünk valamit gyermeki énünkből.   A Pán Péter illusztrációi napfényből és árnyékból szövődtek egy régi fotográfiai eljárás, a cianotípia segítségével. Ezt a technikát Barrie kortársa, Anna Atkins angol botanikus és fotográfus emelte a művészi grafika szintjére.   A technika választását a felnőni nem akaró, árnyékát elvesztő főhős analógiája ihlette; az, hogy a Pán Péter-elbeszélések eseményei jelentős részben éjszaka játszódnak, már csak apró részlet, ami szépen illeszkedett a sötét ciánkékek spektrumába.