A legesendőbb és legemberibb Télapót mutat be a mese, aki még tévedhet is - egy kislány vágya nem (jól) teljesül. Történik ugyanis, hogy Télapó egy Ezüstmackót és egy labdát ajándékoz Marcinak és Mónikának. De mindkét testvér a mackóra vágyik, a labda senkinek sem kell! Ilyet sem hallottunk még a Télapóról – engem ez kifejezetten meghat.       Elindul hát egy testvér-történet, veszekedéssel, féltékenységgel, úgy, ahogy azt Marék Veronikától megszoktuk, egyelőre Télapó nélkül. Marci elhatározza, hogy szerez egy ugyanolyan mackót a húgának, mint az övé – de ilyen mackó nem kapható. El kell hát mennie Télapóhoz. Innen igazi mese a mese. Marci segít az éhes mókusokon, farkas támad rá (ugyanez a farkas a visszafele úton már segít neki, igazi gonosz nincs a történetben!), mindenesetre viszontagságos úton jut el – itt – a Hóemberek országába. Télapó (aki ugyan öreg, de egyáltalán nem kövér) kockás papucsban, köntösben, pipázva nyit ajtót, csizma, süveg, köpeny használaton kívül félredobva (munkaruha, végül is). Hintaszékében ülve saját kezűleg varr egy újabb Ezüstmackót, hogy megvigasztalja Marcit, és természetesen Mónikát. Nincs Mikulás-gyár, itt egyedül van Télapó, mindent ő csinál. A történet vége megint a jól ismert és otthon-szagú Marék Veronika-szcéna – ki mit játszik a saját Ezüstmackójával? Nagyon helyes, nagyon jó mese, sokszor-sokszor el lehet olvasni – szerintem ez sem a legkisebbeknek való.