Zúzmaragyarmat    Zúzmaragyarmat központja - Jégváros, Dérkapu és környéke Kattints rá a térképen található feliratokra, ha többet szeretnél tudni. Zúzmaragyarmat annyira északon fekszik, hogy partjainál télen befagy a tenger. Lakói a zúzmaratörpék, fővárosa Jégváros, itt áll a zúzmarakirályok bevehetetlen vára. A Rumini második részében a Szélkirálynő Zúzmaragyarmatra indul, ahol az egerek sosem látott bonyodalmakba keverednek: eltévednek, fekete sirályok és más alattomos ellenség támad rájuk, egy időre Negró lesz a kapitány, és Rumini megint eltűnik. Előkerül viszont Galléros Fecó, akit a kapitány évekkel azelőtt büntetésből kitett a hajóról.  Rumini, Fecó, Balikó, a titokzatos Ködvitéz és Dori, egy bátor zúzmaratörpe-kislány segítségével azonban még arra is van esély, hogy az elűzött király visszaszerezze trónját az árulóktól.   Olajos Alajos Faggyúárus boltja Ma reggel Negró, a Szélkirálynő fedélzetmestere ébresztett bennünket, és tüstént gyülekezőre intett. Bár Balikó azt hitte, hogy étkezni invitálnak, én már egyből éreztem Negró szavaiból, hogy vége a gyöngyéletünknek és útra kelünk. Az étkezőben tartották a gyülekezőt, ahol Bajkos Benedek, a kapitány tudtunkra adta, hogy három nap múlva Jégvárosba fogunk utazni, Zúzmaragyarmat fővárosába, és magunkkal viszünk valami magas rangú uraságot is. Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy miért nekem mondta a kapitány, hogy ne piszkáljam az utas csomagjait?! (hiszen én ilyet soha sem tennék.. Gyülekező után bementünk a városba, hogy pár meleg holmit és faggyút vegyünk az útra. A faggyúárus boltja előtt összefutottunk Dundi Bandival és Fricivel, akik dühöngve mesélték, hogy az orruk elől egy zúzmaratörpe minden faggyút megvett. Próbáltam megnyugtatni a barátaimat, hogy aggodalomra semmi ok. Egyébként is a mi dolgunk a hajó raktárába cipelni az úr csomagjait, majd megjegyezzük, hová tettük a faggyút, és ha szükségünk van rá, akkor lemegyünk a raktárba, és veszünk magunknak belőle.( Így még pénzt sem kell költenünk rá.) Azt hiszem, kezdem érteni, hogy a kapitány miért rám pillantva hangoztatta, hogy ne nyúljunk az utasok csomagjaihoz.. Dehát az tényleg vészhelyzet lesz! Legfennebb majd óvatosan tevékenykedek, settenkedek és lopakodok, hogy ne vegyenek észre. Nem megszokott hajóút veszi kezdetét, úgy érzem! Kívácsian várom, mit tartogat számomra az elkövetkezendő 3-4 hónap!   Balikóval elindultunk a cukrászdába.. Mikor befordultunk a sarkon elénk lépett hat komiszképű, látszólag mindenre elszánt egér. Rögtön felismertem Rizsát és a bandáját, hiszen régen barátok voltunk. Elállták az utunkat és nem akartak továbbengedni. Rizsa engem, Bumbu -,a banda alvezére- meg Balikót csípte fülön. Mire a banda felocsúdhatott volna, és kezdetét vehette volna egy kisméretű balhé a farkammal kirándítottam a mellettem álló bandatag övéből a husángot, és jókorát csaptam vele Bumbu mancsára, majd a nagy meglepődés közepette meglóbáltam a husángot a levegőben és még két egér a földre pottyant. Nem hagytam időt a Rizsa-bandának arra, hogy észrevegyék: az ütések tőlem származnak. Elkiáltottam magam, hogy ''Jönnek a pandúrok!'', erre persze mindenikük megfeledkezvén rólunk hanyatt-homlok elrohant. Büszke voltam magamra, mert bár ezt a trükköt tényleg tőlük tanultam, általa meg tudtam védeni magamat és a barátomat olyan egerekkel szemben, akik mindig is furfangosabbak és fortélyosabbak voltak mindenkinél a környéken. A legjobbaktól tanultam és most ellenük fordítottam a saját cselfogásukat. Senkinek sem hagyom, hogy bántsa a barátomat! Megigazítottam a blúzom, és most már remélem semmilyen akadály nem áll közénk meg a cukrászda közé. Eléggé kívánom már azt a diós tortaszeletet! Nagyon meglepődtem Jégcsap Hubert uraságon.. Egyáltalán nem ilyen karakternek képzeltem! Azt hittem, hogy egy barátságos, humoros törpével lesz dolga a hajónak, ehelyett meg az elképzelésem szöges ellentéte érkezett.. Hubert úr öntelt modora nagyon felbőszítette a kapitányt, és bár ő a legszigorúbb és legkomolyabb cincogi messze Egérországban, egyben a leghiggadtabb is, akit valaha ismertem, és láttam rajta, hogy nagyon kiborult a zúzmaratörpe miatt. Amióta csak ismerem a kapitányt mindig is szerette, ha a dolgok a megbeszéltek alapján történnek, erre most idejön egy törpe és teljesen átírja a hajó szabályait, felforgatja a rendet. Lepakoltatja azokat a csomagokat, amiket a király rendelt, helyette meg az ő poggyászait cipelteti velünk a raktárba. Egészen megváltoztatta a királyi rendeletet.. micsoda egy beképzelt törpe! A lelkem mélyén azért meg tudom érteni a kapitányt, és őszintén sajnálom is kicsit a jelenlegi helyzet miatt. Évtizedek óta ő irányítja a Szélkirálynőt, most meg idejön egy magas rangú, ennek ellenében viszont kis termetű mitugrász és teljesen átveszi a hatalmat a hajó fölött. Szerintem ebből a összevissza pakolászásból még nagy baj lesz, mert nem így szólt az eredeti megállapodás. Már az első nap olyan kellemetlenül kezdődik Jégcsap úr miatt, vajon mi lesz ezután?   Már az első pillanattól kezdve éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel Hubi urasággal.. Amikor a fekete sirályok megtámadták a hajót, és minden egér a legénységi szobában kereste menedékét, akkor én úgy döntöttem, hogy felveszem a láthatatlanná tévő kalapom, és egészen testközelből, a hajó orrából fogom szemlélni az eseményeket Jégcsap úr és Alex társaságában (akik persze nem tudják, hogy ott vagyok). Roppant érdekes dologra lettem figyelmes. Amikor a sirályok már a Szélkirálynő fölött repdestek, Hubi úr az inge alá nyúlt és egy apró ezüstsípot vett elő. Összeszámoltam, hogy hányszor fújta meg, és megállapítottam, hogy mindenik fújás után történt valami szokatlan dolog. Az első sípszó után fekete felhők csaptak a hajóra, a második után a sirályok szinte teljesen szétcibálták a hajót, a harmadik sípszó után viszont úgy eltűntek a madarak, mintha sosem jártak volna ott. Amikor a sirályok lecsaptak a hajóra, félelmemben lehunytam a szemem, és amikor kinyitottam (ekkor már nem voltak jelen a madarak) Hubert úr és Alex egy tekercset olvastak. A sirályok üzenetet hoztak nekik. Követtem Jégcsap urat a lakosztályáig, és amikor lehetőségem adódott bementem, megkerestem a tekercset és elolvastam. De abban csak ennyi állt: "Minden a tervek szerint. ÉS." Folyton csak azon pörgött az agyam, hogy "és micsoda?", kerestem az üzenet folytatását, de mindhiába. Csalódottam tértem vissza a szobámba, ahol a kalapomat ledobva semmi másra nem tudtam gondolni, csak Hubert úr rejtélyes sípjára és a titkos üzenetre. Tisztán láttam, hogy titokban valamire készülnek a zúzmaragyarmati uraságok. Teljesen elbizonytalanodtam, hogy mi lenne a helyes döntés: Elmondani a kapitánynak, hogy belecsöppentünk egy titkos cselszövésbe vagy hallgatni, és megpróbálni megakadályozni, hogy valami baja essen a Szélkirálynőnek és utasainak?! Ha az első verziót választom, akkor leleplezem saját magam, hogy a hajón jártam, amikor menedékben kellett volna lennem, ezzel pedig elismerem, hogy megszegtem a kapitány parancsát.. arról nem is beszélve, hogy Hubert úr lakosztályában is kutakodtam, ami súlyos következményeket vonhat maga után. Azt látom a legjobbnak, ha még egy kicsit beleásom magam a történtekbe és majd ha kézzel fogható bizonyítékom lesz, amit meg tudok mutatni a kapitánynak, akkor leleplezem az uraságokat. Kicsit most remegek... nem igazán vagyok biztos a döntésem helyességében, viszont azt tudom, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ne essen bántódása sem a hajónak, sem pedig a rajta utazóknak! Vajon ha elmesélem Balikónak a történteket, segíteni fog nekem?   Úgy döntöttem, megosztom titkaimat a legjobb barátommal. Bíztam benne, hogy társam lesz ebben a kalandomban. ... Arra gondoltam, hogy kutassuk át a raktárban Hubi uraság ládáit, hátha találunk valamit, amivel előrébb juthatnánk ebben az ügyben. Amikor leszállt az éj, és mindenki elaludt, felvettük a láthatatlanná tévő kalapot és leosontunk a raktárba. A ládikák többségében paplan és vastag gyapjútakaró volt... csalódottan álltunk a ládák között, amikor észrevettük, hogy egy kimaradt a hatalmas vizsgálatunkból. Nagyon meg volt erősítve, oldalából alig tudtuk kiszedni a csavarokat. Hát nem hiába volt ez a ládika különc, hiszen tele volt fegyverekkel. Balikó ki akarta venni az egyik puskát, de valahogy kicsúszott a kezéből és egyenest a lábára pottyant. Természetesen nagyon fájt neki, szóval felkiáltott, s mivel féltem, nehogy lebukunk eloltottam a lámpást, és elbújtattam magunkat a sarokban. Mikor már azt hittem, megmenekültünk, megérkezett Negró, aki felfigyelt a zajra és lejött ellenőrizni a raktárt. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről, úgy féltem, hogy leleplez.. hirtelen Tubák jelent meg a raktár ajtajában, a hallgatag matróz, és megmenekített bennünket. Nagyon hálás voltam neki! El sem tudom képzelni milyen sorsra jutottunk volna, ha Negró észrevesz. Amint hármasban maradtunk Tubák a szemével magyarázatot követelve állt, és szemlélt bennünket. Felvázoltam neki a helyzetet, elmondtam, hogy Alex meg Hubert úr rosszban sántikálnak, röviden elmeséltem, hogy erre hogyan jöttem rá, persze minden részletet nem árultam el.. Egyszer csak Tubák elcsitított, és meglepődésemre azt mondta, ő is tudja, hogy valami nincs rendben. Mire megkérdeztem volna, hogy mit tud, körülnézett, és felküldött a fedélzetre, arra hivatkozva, hogy veszélyes helyen és helyzetben vagyunk. Mi meg, mintha a kapitány parancsolt volna, igyekeztünk eleget tenni az intő szavainak. Hálásak voltunk, hogy megmentette a bőrünket. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem tudok aludni, folyton csak azon jár az eszem, mi az, amit Tubák tud. Türelmetlenül várom a reggelt, hogy megkérdezhessem tőle, mit tud, amit én nem?! Még az is lehet, hogy társak leszünk a zúzmaragyarmati törpék lebuktatásában?! Voltak pillanatok, amikor azt hittem csak a képzeletem szüleménye a törpék turpissága, de Tubák megerősített abban, hogy reálisan érzékeltem a dolgokat. Egyre hátborzongatóbb dolgok történnek északi utunk során. Vajon milyen kaland vár még ránk?

<<VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA

<<VISSZA BERG JUDIT OLDALÁRA

<<VISSZA A MESEREGÉNY OLDALÁRA