Hajdu Zsanett       Szánt szándékkal eltévedni egyáltalán nem könnyű dolog, de azért megoldható.  Igényel ugyan némi találékonyságot és olyan barátokat, akik vakon is megbíznak egymásban, de ha ez megvan, máris kész egy életre szóló kaland. Guus Kuijer neve mindazoknak ismerősen csenghet, akik tényleg figyelik az ifjúsági- és gyerekirodalom világát. A többek között Astrid Lindgren-emlékdíjas holland író Amszterdamban született 1942-ben. Először általános iskolai tanárként helyezkedett el, pedig sosem szerette az iskolát. 1975 elhozta számára a változást. Ekkor jelentek meg az első könyvei. A címük magyarul nagyjából így szólhatna: Férfi kalapáccsal és Rács a határon, csakhogy ezek sajnos még nem jelentek meg magyarul. Mindenesetre Kuijer azóta ontja magából a szépirodalmi varázslattal megáldott, jobbnál jobb regényeket. A szemfüles és bennfentes magyar olvasók elsőként a Minden dolgok könyve magyar megjelenésének örülhettek 2014-ben, ami a Kolibri kiadó gondozásában, Wekerle Szabolcs fordításában olvasható. Később, 2016-ban jelent meg magyarul immáron a Pagonynál a Polli című kétrészes regénysorozat első része szintén Wekerle Szabolcs magyarításában annyi csavarral, hogy a költőnek készülő kislány elbeszélő verseit Kemény Zsófi fordította. Aki ezek közül egyet is olvasott, annak nem kell, nem is lehet szavakba önteni, miért zseniális minden mondata és minden mondatok közötti hallgatása a regényeknek. Most azonban egy teljesen új oldalával ismerkedhetünk meg Kuijernek. Új arccal, ami mégis hamisíthatatlanul az övé. A családon belüli hatalmaskodás, a függőség, a gyerekek és kamaszok mérhetetlenül hiteles ön- és igazságkeresése tematizálódott a kamaszoknak szóló könyveiben. Lehetséges, hogy egy ilyen árnyalt és összetett író, akit a legmélyebb emberi valóságok és lehetőségek izgatnak, a kisebbekhez is sikerrel szóljon? Nos, a Gubanc Mana és az eltévedés művészete olvasása után egyértelmű a válasz. Kuijer a legviccesebb dialógusok, helyzetkomikumok és karakterek mentén, a legkalandosabb eltévedős meseregényben is képes mesélni egy picit (és pont úgy és annyira, amennyire azt az öt-tízéveseknek lehet és kellene is) azokról a valódi és mély kérdésekről, amik a gyerekeket feszítik. Mit jelent gyereknek lenni? Talán nem pont azt a bátorságot és fantáziát, mint kamasznak vagy felnőttnek? Talán nem pont azt, hogy a legmerészebb pillanatban, amikor a legmélyebb filozofikus kérdések feszítik őket - mernek, lépnek és az élet után erednek? Mankát, a történet kis hősnőjét igazán nem kell félteni. Akár barátságról, társas helyzetekről vagy csak puszta kíváncsiról is legyen szó, ő mindig bátran halad előre, felfedez, megél, gondolkozik. Persze ezzel sokszor kalamajkába is keveredik. No, de ki ne lenne a legnagyobb zűrben is büszke egy ilyen bátor és szeretnivaló kislányra? Mert az apukája a lelke mélyén még akkor is, amikor más szülő biztosan forrna a dühtől. Talán a legszebb szülői pillanatok egyike, amikor meg kell húzni ugyan a határt, sőt lehet bátran forrni, de titkon, a szülői szív legmélyén mégiscsak büszkeség önti el az embert. Mert ilyen csínyt, ilyen eszmefuttatást, ilyen igazán bátor tettet (ami ráadásul csak a gyermeki logika következő, igazán őszinte, bátor és helyes lépése mentén következhetett be) nem minden kisgyerek csinál ám. Ha már érezted ezt a gyerekeddel, akkor Gubanc Manka biztos, hogy nektek, rólatok szól. Ha pedig még nem, akkor itt az ideje, hogy megismerkedjetek egy csupaélet lánykával, aki kicsit feldobja a hétköznapjaitokat.   MANKA MINDIG TALPRA ESIK avagy éljenek a belevaló lányok!   Nagyon gyakori kérdés a boltba belépő lánygyerekes szülőktől, hogy kapható-e nálunk olyan könyv, amelynek főszereplője lány. Ez egy teljesen jogos igény, valamint a kérdés is indokolt, hiszen a mesekönyvek nagy részében a főhősök fiúk. Lány hősökre, mintákra nagy szükség van! Fontos megmutatni, hogy a lányok is bátrak, kalandvágyóak, és bizony időnként rosszcsontok is. Most olyan meséket gyűjtöttem nektek, amiknek a főszereplői egytől-egyig vagány, okos és talpraesett kislányok, akik rettenthetetlenül menetelnek előre, és oldanak meg minden felmerülő problémát. Emlékszem, amikor én voltam kislány, még nagyítóval kellett keresni azokat a könyveket, amikben lányok kalandjairól olvashattam. Ilyen volt például a Harisnyás Pippi, de később Hermione is a Harry Potterből, aki a generációmból sok lánynak szolgált példaképként.  A Gubanc Manka, a Pagony kiadó egyik legújabb meseregénye egy elképesztően lehengerlő, vakmerő kislányról szól, aki soha nem riad vissza egy kis (vagy esetenként egy kicsit nagyobb) kalandtól. Manka imád becsukott szemmel mászkálni, fél lábon ugrálni és fejjel lefelé lógni a mászókáról. És eltévedni. Így aztán úgy dönt, hogy két kis barátjával, Sebivel és Jakóval együtt eltévedőset fog játszani Amszterdamban. Ez eleinte remekül is működik, egészen addig, amíg Manka ki nem találja, hogy egy költöztető autóba bújva emeli a tétet, és elhagyja a várost. A fiúk ebben már nem partnerek, így Manka egyedül kel útra. Innentől kezdve teljes a káosz, bekapcsolódnak a szülők is a keresésbe, felbukkan egy cirkuszi elefánt (hátán Sebivel), egy vak nagymama (aki nem is nagymama), egy makaróniimádó főtörzsőrmester és még számos őrült, vicces és bájos szereplő. Sokszor hangosan nevettem, amíg olvastam ezt a könyvet, annyi képtelenség van benne. Ha hasonlítanom kéne valakihez Mankát, az Harisnyás Pippi lenne. Ez a kislány nem ismeri a félelmet, minden helyzetből kidumálja magát, és olyan sokszor veszett már el (egészen pontosan kilencvenhétszer), hogy a saját apukája is derűs elfogadással veszi tudomásul ezt az újabb esetet. Ezt a könyvet nemcsak a lányok fogják élvezni, hanem mindenki 5-99 éves korig! Forrás: pagony.hu VISSZA AZ OVISOK OLDALÁRA>> VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>