– Mikor kelünk fel? – csipogott bele a horkolásba Juli. – Szombat van – mormogta apu rekedten. – Ma nincs óvoda, aludj még! Juli elcsendesedett. Az ablak felé fordult. Egy ideig figyelte a szélben lengedező faleveleket, bámulta az egyre világoso dó eget, de amikor a fülébe szökött a madárcsicsergés, újra karattyolni kezdett: – Nem hagy aludni a madár! – sopánkodott jó hangosan. – Sssss! – csitította Julit apu. – Halkabban, felébreszted anyut! Juli tudta, hétvégén az a szokás, hogy szombaton apu kel fel a gyerekekkel és anyu alszik tovább, vasárnap meg fordítva. Mivel Julinak már sehogy sem jött álom a szemére, folytatta a mocorgást. Először ráfeküdt apu hátára, aztán puszilgatnikezdte az arcát, de mert apu csukott szemmel, mozdulatlanul feküdt tovább, kitalált valami mást: – Pisilni kell. És lehet, hogy kakilni is! – Akkor szaladj ki! – ásította apu, de szinte még a másik oldalára sem fordult, amikor Juli már kiabált a vécéből: – Kész vagyok! Nem volt mit tenni, muszáj volt apunak kikászálódni a puha, meleg ágyból, hiszen Juli még nem tudta egyedül megtörölni a popsiját. Félig csukott szemmel elindult, hogy Julinak segítsen, de miután a fürdőszobában végeztek, újra a hálószoba felé vette az irányt. Most, hogy hétvége volt, szeretett volna még egy kicsit bóbiskolni. Ám abban a pillanatban kilépett a gyerekszobából Andris is. – Van ma suli? – pislogott álmos szemekkel. – Szombat van, úgyhogy nincs – simogatta meg a buksiját apu. – Feküdj vissza, szunyókálj még egy kicsit! – Éhes vagyok! – nyújtózott nagyot Andris, mint aki hallani sem akar a szundizásról. Apu, Juli és Andris elslattyogtak a konyhába, hogy megnézzék, mi van a hűtőben meg a kamrában. – Kenyér, vaj, paradicsom... – sorolta apu. – És tojás? – érdeklődött Juli. – Van tojás is – felelte apu –, de nem fogok hajnalok hajnalán főzőcskézni! Különben is, lesz majd rendes reggeli, ha felébred anyu is. Most csak harapjatok valamit! – Vajas kenyér? – fintorgott Juli. – De én lekvárosat akarok! Apu végigkutatta a kamrát, de hiába, lekvárt sehol sem talált. Viszont a nagy keresgélésben előkerült a kekszesdoboz. A gyerekek szeme felcsillant. Csakhogy tudták, apu biztos nem engedné, hogy édességet reggelizzenek. – Titkos reggelizzünk! – súgta oda Andrisnak Juli. Andris és Juli apuhoz fordult: – Nincs kedved aludni még egy kicsit? – kérdezték mézes-mázos hangon. – Nagyon korán van! Munkába sem kell menni, mert szombat van! Aludd ki magad nyugodtan! – unszolták, noszogatták. Aput sem kellett sokáig győzködni, csak mosolygott egyet magában, és eltűnt a hálószobában. Andris és Juli pedig aprókat harapdálva, halkan ropogtatták a kekszet, nehogy a rágcsálás hangja apu után szaladjon az ágyba.