Mennyire befolyásolja az embert a tesi adottságai abban, hogy elérje céljait? Vajon képes egy mozgás sérült srác átutazni Európát, mindenféle segítség, és biztos pont nélkül? Egy anya 16 év után rá tud jönni, hogy nem biztos, hogy az a legjobb, amit ő képzelt el a fia számára jövőképként? Erre a három kérdésre választ kapsz ebben az elfogadásra és változtatásra motiváló regényben, a Szabadlábonban.  Dani egy nem mindennapi srác, még ha első ránézésre annak is tűnik. Senki sem születik tökéletesen, tökéletes élettel. A fiú problémája a következő: bot vagy valakinek a segítsége nélkül két lépést sem tud tenni a saját lábán. De ettől függetlenül úgy él, mint egy átlagos tini, egyhangú hétköznapokkal, és szokványos gondokkal. A könyv arról szól, hogy Dani fittyet hányva mozgássérültségére, anyukája aggódására, elvárásokra, egy spontán ötlettől vezérelve vásárol magának egy repülőjegyet, és minden előzmény nélkül elutazik Münchenbe. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, Mészöly Ágnes konkrétan nekem írta ezt a művet, hiszen annyi minden van benne, ami engem jellemez. Dani pedig konkrétan véghez vitte azt, amiről én évek óta álmodozom. Egy spontán utazás tervezettség, felkészülés nélkül, mindössze a véletlenre hagyatkozva, szabadon, nem tudva, hogy az út holnap merre visz és kivel fogsz találkozni. Oh,igen! Ez én vagyok. Vagy legalábbis lennék. De őszintén be kell valljam, Dani milliószor bátrabb volt, mint amilyen én vagyok, bár sokkal több oka lett volna a fenekén megülni, és egy helyben maradni, mint nekem, hisz az én lábaimnak nincsen semmi baja. Konkrétan ez a motívum… csodálatos volt benne. Egyszerűen fantasztikus volt! Az utazásának minden egyes pillanatát szerettem. Annyira irigykedtem, amiért végig stoppolta fél Európát, olyan alakokkal futott össze, akikkel én talán soha nem is fogok, pedig nagyon szimpatikusak voltak, és olyan helyekre jutott el, amikről én csak álmodozok. Mert ő megmerte tenni. Nem foglalkozott a holnappal, a körülötte lévőkkel, csak fogta a jegyét, és felszállt a repülőre. Könnyűnek tűnik, mi? De én, aki hasonló vágyakkal és álmokkal élek már évek óta, képtelen vagyok rá. Persze az angol tudásom hagy maga után némi kívánnivalót, meg stb., stb., amit felsorolhatok, hogy miért nem lépek le én is úgy, mint Dani tette. Pedig a srácot milliószor nagyobb dolog gátolt abban, hogy megtegye, de ő nem akadékoskodott, és egyszerűen elutazott. Csodálom. Eszméletlenül. Az eleje kissé lassan indult be. Szerintem tovább húzta az írónő, mint szükséges lett volna, de ez a rész is élvezhető volt, és a segítségével sokkal tisztább képet kaphattunk a fiú életéről. Ami a későbbiekben egy igen fontos dolog volt. Az utazás része pedig zseniális volt. Nagyon tetszettek a kalandok, amikben Dani részt vett, a különböző etnikumú és életű alakok, akikkel találkozott, és különlegesebbnél különlegesebb helyzetek, amikbe keveredett. Annyira szerettem. Kimondottan remek volt az, hogy a könyv mégsem csak egy élménybeszámoló, hanem bizony rengeteg tanulságot, és elgondolkodnivalót tartalmaz. Néha pofon vág egy-két dolog, és rájössz, hogy igazándiból bármilyen elfogadónak is tartod magadat, bizony vannak esetek, amikor, nem biztos, hogy rosszat gondolsz egy személyről, csak másnak hiszed. Pedig bárhogy született, bármilyen adottsággal és bármilyen bőrszínnel, ugyanolyan, mint te vagy. Sőt, talán még jobb is! Három dolog volt, ami nekem így személy szerint nem tetszett. Ugyebár, hogy a bevezetése túl hosszúra sikeredett, valamint, hogy nem végig Dani szemszögét követhettük, hanem néha a Győri Ildikó-s (az anyukája) részek bezavartak. Ezen kívül pedig a focis „utalások”. Nos, nagy drukker vagyok, azt hiszem, ez köztudott. Óriási Antoine Griezmann-fan, a könyvben pedig voltak részek, amikor szegény focista nevét ócsárolták. Egyébként az FC Barcelona-t sem szeretem. Ezek a dolgok fájtak a szívemnek, de persze ez már totál személytől függő. Egy nagyon szórakoztató, tanulságos, érdekes regény volt. Nem lehet tökéletes műnek nevezni, de őszintén melyik könyvet lehet? Viszont, én azt hiszem, hogy az írónő pontosan azt adta az olvasónak, ami a célja volt ezzel a művel. Ebből a szempontból pedig kifogástalan. Érdemes elolvasni, ajánlom mindenkinek! Szerintem tetszeni fog, főleg azoknak, akik szeretik ezt az utazós, spontán életfelfogást. Vágjatok bátran bele! Forrás: pagony.hu