10 éves kortól Írta: Franck Pavloff Illusztrálta: Grela Alexandra Fordította: Piroth Attila, Marie-Laure Piroth Kiadó: Csimota, 2017 Oldalszám: 24   A zsűri laudációja: A Csimota kiadó Papírszínház egyik újabb köteteként jelent meg Franck Pavloff Barna hajnal című klasszikus novellájának Grela Alexandra által illusztrált feldolgozása. Pavloff francia nyelvű írása 1998-ben született, de széles körben ismertté 2002-ben, a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen elnökjelöltsége idején vált. A történet mesélője egy kamasz fiú, aki barátjával együtt éli meg a Nemzetállam uralmának terjeszkedését. A tudományos szelekciós vizsgálatokra hivatkozva előbb csak a barna macskák kiiktatását írják elő, majd a barna kutyákét, míg végül mindazokat, akik valaha birtokoltak nem barna háziállatokat. A Csimota Papírszínházához Grela Alexandra készített húsz kompozíciót, húsz festményt, amelynek mindegyike önálló műként is megállja a helyét. Pavloff örökérvényű parabolájához igazodva, jelenetei nélkülözik a hely és idő konkrétumát, színtere sivár kockaházak szegélyezte néma terek, a húszas évek metafizikus szürrealizmusának örökösei. Színhasználatában a szimbolikus erővel bíró barna mellett uralkodnak a melankolikus kékes-szürkés árnyalatok. Figurái magukba forduló, robotszerű, darabosan mozgó, passzív lények. A szöveghez hasonlóan, a képek sem hordoznak semmiféle direkt erőszakot, a növekvő szorongás fojtogató légköre magukból a festői eszközökből következik.

 

A „Barna állam”, egy fiktív politikai rendszer, betiltja a nem barna macskák és kutyák tartását. Lassan és észrevétlenül minden barna színűvé válik: macskák, kutyák, újságok. Két hétköznapi férfi pusztán szemlélője az eseményeknek; nyugodt, kényelmes életet élnek ebben a zavaros időszakban is. Megalkuvásból, kényelemből és önzésből nem érzik, hogy cselekedniük kellene. Ám egy nap maguk is áldozatokká válnak, a rendszer és önmaguk gyávaságának áldozataivá. Ez a rövid novella, amely Könyvmecénások támogatásával jelent meg, egyszerű szavakkal mutatja be, milyen gyorsan és könnyen képes berendezkedni egy totális rezsim, ha nem figyelünk, és félelemből vagy alázatból meghajlunk a szabályai előtt. Simon Krisztina - KTE elnök ajánlásai tanórai feldolgozáshoz>   Franck Pavloff novellájáról   A Barna hajnal című novella 1998-ban jelent meg. Apropóját az adta, hogy az 1998-as francia önkormányzati választások második fordulójában a jobboldal képviselői koalíciót kötöttek a szélsőjobboldal jelöltjeivel.

A francia társadalmat sokkolta, hogy 2002. április 21-én az elnökválasztás második fordulójába bejutott Jean-Marie Le Pen, a francia szélsőjobb vezetője. A megdöbbenés hatására több mint egymillió példány fogyott el a könyvből. Azóta az iskolai tanterv részévé vált. A szöveg egyszerű és hatásos. Nem kommentálja, minősíti az eseményeket, rövid és szenvtelen, ahogy a szerző mondja: „Ez egy egyszerű szöveg a politika retorikájáról”, arról, hogy a félelem és a lázadás hiánya hova vezethet. Két hétköznapi férfi pusztán szemlélője – anélkül, hogy különösebben nyugtalankodnának miatta – a „Barna állam” létrejöttének. A „Barna állam”, mely egy fiktív politikai rendszer, betiltja a nem barna macskák és kutyák tartását; a csendőrök ciánkapszulákat kezdenek osztogatni, hogy a gazdák elpusztíthassák a „nem megfelelő” állataikat. Észrevétlenül minden barna színűvé válik: macskák, kutyák, újságok. A narrátor és barátja nyugodt, kényelmes életet élnek ebben a zavaros időszakban is. Megalkuvásból, kényelemből és önzésből nem érzik, hogy cselekedniük kellene. Igazodnak a rendszerhez, és maguk is keresik az indokokat, hogy a meghozott rendelkezések létjogosultságát magyarázni tudják. Ám egy nap a tiltást és a büntetést kiterjesztik azokra is, akinek valaha volt nem barna színű állatuk vagy akárcsak a családjukban, az ismerőseik körében… A főszereplők így maguk is áldozatokká válnak, a rendszer és önmaguk gyávaságának áldozataivá. A történet kerete teljesen hétköznapi, a szereplők kávézóba járnak, kártyáznak, iszogatnak, sportfogadásokat kötnek, meccset néznek, beszédjükben napjaink szlengjét használják. Mindez akár most is történhetne, de Pavloff sem helyszínt, sem időpontot nem említ. A történet egyetemes érvényű, és a szélsőséges hatalom totalitárius rendszerré való alakulását mutatja be. A novella rövid és sokkoló, akár a jelenség, amit leír (emlékezzünk arra, hogy Hitlernek kevesebb, mint egy év kellett ahhoz, hogy „demokratikus” eszközökkel létrehozza a náci rendszert). A totalitárius rendszer a maga klasszikus eszközeit alkalmazza: szelekciós teszt, eugenika (az eugenika azokkal a hatásokkal foglalkozik, amelyek egy faj veleszületett kvalitásait javítják, és amelyek ezen kvalitások lehető legelőnyösebb kifejlődését elősegíthetik), cenzúra, önkényes rendeletek, besúgás, letartóztatások. A teljes közönyben a totális rezsim lépésenként születik meg; a társadalom, a gazdaság, a kultúra és az egyén számára sem enged önállóságot, még a szóhasználatban sem, ami a gondolkodásunk alapja, amikor kötelezővé teszi a barna jelző használatát. A barna szó előfordulása ritmust ad a szövegnek, egyre gyakrabban ismétlődik, ahogyan a rendszer épül. Franck Pavloff 1940-ben született Nîmes városában, bolgár bevándorlók gyerekeként. Sokáig családsegítőkben dolgozott szociális munkásként, gyerekpszichológiával és gyerekjogokkal foglalkozott és a grenoble-i bíróság pszichiátriai szakértője volt. A nagyközönség először a Barna hajnal című novellája kapcsán ismerhette meg, amely több mint 2 millió példányban fogyott, a könyv mára Franciaországban a legjobban eladott címek között szerepel és 24 nyelvre fordították le. Franck Pavloff-nak közel 30 kötete jelent meg, közte versek, novellák, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ír.   Forrás: csimota.hu