Már iskolás vagyok
2010.11.14. 05:26
Írta: Janikovszky Éva
Illusztrálta: Réber László
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Oldalszám: 56
Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska!
Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz.
Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk.
"Hogy mire jó ez a kis könyv?
Arra,
– hogy elüssük az időt,
– hogy elűzzük a rossz kedvünket, és jókat nevessünk,
– hogy pár percre visszamenjünk az időben és megfiatalodjunk,
– hogy óvodás vagy már iskolás, de azt nem szerető gyermekünknek avagy unokánknak el tudjuk mondani, miért jó iskolába járni,
– hogy tudjuk, iskolába készülő gyermekünknek avagy unokánknak tökéletes "esti meseként" szolgálhat,
– és végül, hogy tudjuk, mi mire jó!
Ja és Pirók Anna nekem már csak Pöszke marad!"
|
"Érdekes, de amióta iskolába járok, a felnőtteket egyetlen dolog érdekli. Mindenki megkérdezi tőlem:
- Aztán szeretsz-e iskolába járni?
Én először azt válaszoltam, hogy nem tudom. Akinek ezt válaszoltam, az összecsapta a kezét és egészen odavolt. Miért nem szeretek iskolába járni? Talán nem szeretem a tanító nénit?
Pedig nem azt mondtam, hogy nem szeretek iskolába járni, csak azt, hogy nem tudom. Mert ez az igazság. Van, amikor szeretek iskolába járni, és van, amikor nem.
Amikor a tanító néni olyat kérdez, amire senki sem tud felelni, csak én, akkor szeretek iskolába járni.
Ha én hajítom a legmesszebbre a kislabdát, és a Magda néni azt mondja, ejha, akkor szeretek oskolába járni.
És akkor is szeretek iskolába járni, mikor a tanító néni felemeli a füzetemet és megmutatja a többieknek, hogy nézzétek, így kell ezt ügyesen megcsinálni! Szóval, sokszor szeretek iskolába járni, de van, amikor nem szeretek.
Amikor olyan sokáig kell egy helyben ülni, hogy a lábam már nem bírja és elkezd magától dobogni a pad alatt, és rám szólnak, hogy ejnye Dani, akkor nem szeretek iskolába járni. Amikor sehogy se akar vége lenni az órának, és muszáj egy picit harapnom az uzsonnámból, és a mögöttem ülő árulkodós rákezdi, hogy tanító néni kérem, a Dani megint eszik, akkor nem szeretek iskolába járni. És ha a többiek nevetnek ezen, akkor pedig annyira nem szeretek, hogy majdnem sírok.
Meg olyankor se szeretek iskolába járni, mikor véletlenül nem arra figyelek, amire kell, hanem arra, ami jobban érdekel, és a Piri néni rám szól, hogy ejnye, már megint nem figyelsz.
Mert ha én véletlenül nem figyelek, az azért még nem „már megint”. Hát ezért nem tudok én mit válaszolni arra, hogy szeretek-e iskolába járni."
|
|