– Szerzek egy lovat – közölte a hazardőr ezredessel Zöldség Anna. – Hát, az nagyon bonyolult, mert a lóhoz tartási engedély kell, meg jártassági bizonyítvány – válaszolta kapásból a hazardőr ezredes. – Meg… úgynevezett patkóadót is kell utána fizetni, lábanként öt… vagyis huszonöt vonyarcot. – Szóval akkor nem lehet – szomorodott el Zöldség Anna. – Kár, pedig úgy szerettem volna. – De azért talán valahogy meg lehet oldani – mondta a hazardőr ezredes, és belefújt a sípjába, mert volt neki egy zsinóros sípja, benne volt mindig a szivarzsebében, és ha gondolkodott, mindig megfújta. Most is gondolkodott nagyon. – Milyen lóra gondolsz? – Nekem mindegy, csak ló legyen – mondta kertelés nélkül Zöldség Anna. – Lehetőleg minél nagyobb, és tudjon beszélni. – Értem, szóval egy olyan nagyobb fajta táltos paripa – fújt bele megint a sípjába a hazardőr ezredes. Ekkor megjelent Haén Cica, a főszakács, a tejszínhabos tejbegrízzel. Felesleges mondanunk, hogy egy királykisasszonynak külön főszakács is kijár, de rajta kívül is még sokan tartoztak Zöldség Anna személyes udvartartásához. – Szép napunk van – mondta Haén Cica behízelgő hangon. – Odakint hangyák halandzsáznak, méhek mórikálnak és pávák pipálnak. – Hol? – nézett ki az ablakon Zöldség Anna. – Mindenhol – tette le az öltözőasztalkára a tejszínhabos tejbegrízt Haén Cica. – Az most mindegy. Kisebb gondunk is nagyobb annál – fordult vissza az ablaktól a hazardőr ezredes, és már éppen újból bele akart fújni a sípjába, amikor megakadt a szeme a tejszínhabos tejbegrízen. – Hát erről meg hol van a tejszínhab? – Hát az úgy volt – törölte meg gyorsan a bajszát Haén Cica –, hogy kitettem az ablakba hűlni. Én elfordultam, hogy kivegyem a gyöngyökkel díszített evőeszközös ládikából a kiskanalat, és mire visszafordultam, látom ám, hogy egy foltos tigris nyalogatja a tejszínhabot. – Máris lebuktál – nézett rá szigorúan a hazardőr ezredes –, mert foltos tigris tudvalevőleg nem létezik. – Az nem biztos – jegyezte meg Zöldség Anna –, mert például kacsacsőrű emlős is létezik, akkor miért ne létezhetne foltos tigris is? – Vagy lehet, hogy fóka volt – vonta meg a vállát Haén Cica. – Egy olyan foltos fóka. De mi is az a nagy probléma, amin ennyire gondolkodtok? – Na várjunk csak, mert még nem tisztáztuk a tejszínhabot – mondta a hazardőr ezredes, akinek a szórakoztatáson és a tanácsadáson kívül mindenfajta nyomozás is a feladatkörébe esett, főleg az eltűnt tárgyak és az elszökött állatok felkutatása a királyi palota összes termeiben, de a titkok megfejtése is. – Hagyd csak, így is meg lehet enni – intette le a túlbuzgó hazardőr ezredest Zöldség Anna, aki közben már bele is kanalazott a tejbegrízbe. – Mondd el neki a lovat. – Ugyan, hogyan is érthetne a lovakhoz egy szakács! – méltatlankodott a hazardőr ezredes. – Azért csak mondd el neki – mondta Zöldség Anna, és tovább eszegette a tejbegrízt, miközben Haén Cica elérzékenyülve nézte őt. – Na jó – adta be a derekát a hazardőr ezredes. – Szóval egy ló kellene a királykisasszonynak. – Aha… – bólintott teli szájjal Zöldség Anna. – Egy olyan… lehetőleg jó nagy, és tudjon beszélni. – Lovat a lóboltban lehet venni – közölte Haén Cica. – Lóboltban… – maradt nyitva a szája Zöldség Annának egy pillanatra, de aztán sikerült lenyelnie a falatot. – Igen, de a lóhoz tartási engedély és jártassági bizonyítvány kell – mondta a hazardőr ezredes –, továbbá patkóadót kell utána fizetni. Úgyhogy én inkább… – fújt bele a sípjába egy rövidet – hintalovat javasolnék, de abból is valami szelídebbet, amelyik alig billeg, mert különben veszélyes lenne. – De én igazit akarok – tolta félre az üres tányért Zöldség Anna. – Tudtommal a pónilóhoz nem kell se engedély, se bizonyítvány, és az adója is sokkal kisebb – mondta Haén Cica. – Az kicsi ló? – kérdezte Zöldség Anna. – Kicsivel kisebb, mint a másik fajta, az engedélyes, de némelyik azok közül is tud beszélni. – És mit gondolsz, hol van itt lóbolt? – akadékoskodott tovább a hazardőr ezredes. – Az egész országban nincs egy se! Én arról tudnék. – Minden normális országban van lóbolt – jelentette ki határozottan Haén Cica. – Márpedig a mienk normális ország… majdnem. – Jól van, jól van – mondta gyorsan Zöldség Anna –, akkor keressetek nekem egy lóboltot!