Cerka Tinka és a szürke Lord
2016.06.13. 21:32
8-10 éveseknek
Illusztrálta: Szalma Edit
Kiadó: Egmont, 2011
Oldalszám: 80
Cerka Tinka Kolorító völgyében lakik. Apja Don Aquarell, anyja Donna Pastella. A birodalom, azaz Cerkavár lakóinak kedve, na, meg az időjárás is Don Aquarell és Donna Pastella hangulatától, valamint az apa ég-, föld-, folyó- és levegőfestő műtermében kevert színektől függ.
Tinka egy reggel besurran a festőműhelybe, és összekeveri a színeket. Kolorító völgyében zöld lesz az ég, lila a tó és szivárványszínűek a levelek.
A levegő barnává változik, a halak és a madarak eltévednek, az emberek a barna ködben nem tudják, merre van az otthonuk. Tinka apja egész nap és egész éjjel a festőműhelyben dolgozik, mire sikerül visszaállítania Kolorító-völgy rendjét, és amikor Tinka bocsánatot kér, Donna Pastella haragja sem festi már bíborszínűvé az eget. Tinka kismalac barátja, Aranyszínű Ártány segít abban, hogy a kislány felismerje, miért nem szabad a felnőttek dolgába beleavatkozni.
|
Ez csak az első mese története, amelyet még további 11 követ. A mesék hossza kellemes, esti folytatásokban felolvasható, a kisebbek türelmét sem teszi próbára. A történetek szépek, szellemesek, átélhetők. A rengeteg nyelvi játékot és leleményt, amely mind a színek világát járja körül, a gyerekek egyáltalán nem értették, én viszont nagyon értékeltem!
Néhány beszélő név: Monsier Chamois, a kesztyűgyár tulajdonosa, Printer úr, a csaló, Kármin úr, a vagyonőr, kinek dédapja az öreg Calvados volt, Mademoiselle Beige, kit Kármin úr szeretne elkápráztatni, Cinóberka, a szégyenlős pincérlány, Okker úr, a titkos költő, Lord Grafith, minden bajok kiváltója, Satír és Radír, Árnyúr, Signorina Tempera, a festékárus lány, valamint Lady Tus, aki a könyv végén „eltussolja” a színek közötti békétlenséget, és Cerka Tinka segítségével meglágyítja a szürkelelkű Lord Grafith szívét.
A nagyszabású és alaposan végiggondolt történetet Szalma Edit félplasztikái illusztrálják. Az illusztrációk önmagukban gyönyörűek, szellemesek, az újszerű technika láthatóan megihlette alkotójukat. Sajnos mégsem állt össze könyvvé, egésszé a jó történet és a szép képek. Miután gyerekekkel együtt olvastam, ezért nem csupán a saját értetlenségemmel szembesültem, de ők is minduntalan megkérdezték, hogy hol van ez vagy az a szereplő, miért nem azt a jelenetet látjuk a szöveg mellett, amiről szó van, és főként, miért nem AKKOR, amikor kellene! Ha már minden történethez csak egyetlen képet rendelt a kiadó, akkor jó lett volna az öt-hat oldalas mesében oda rakni, ahova tartozik.
Az íróházaspár, Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt meséjében nagy szerepet kap a színeknek nemcsak az érzelmekre ható, hanem az azokat kifejező tulajdonsága is. Felnőtt fejjel még nekem is sikerült bele merülnöm ebbe a sokszínű világba, melyben a különböző színek és a jó cselekedetek domináltak. A könyv nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is tanulságos lehet, miszerint, ha odafigyelünk egymásra, legyen az bármilyen apró figyelmesség, például egy mosoly, és ha elfogadjuk egymást olyannak, amilyen, akkor már tettünk valamit egymásért.
VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>
|
|