Beate Teresa Hanika kötetének témája a családon belüli szexuális visszaélés, Stéphane Servant könyve a neonácizmus, bandaháború, bevándorlás kényes kérdéseit feszegeti, míg Paola Zannoner a mozgáskorlátozottakkal kapcsolatos beidegződéseinket kérdőjelezi meg.   Hanika kötetét már korábban ismertettük, a sorozat második darabja Stéphane Servant Tűzkeresztség című kötete. Eredeti címe Guadalquivir, amit a fordító, Pacskovszky Zsolt és a szerkesztő, Dian Viktória jó érzékkel a már említett címre változtatott. (A fordítás és szerkesztés is egyaránt elsőrangú munka.) A Guadalquivir folyó a regényben nagyon összetett szimbólum, a magyar olvasó számára mégis túl keveset mond a név a történet ismerete nélkül. (Még akkor is, ha a szerencsésebbek eljutottak a 20. századi világirodalomig, és nem csupán József Attila kapcsán hallottak Frederico(!) García Lorcáról.) A tűzkeresztség szó, mint cím jó választásnak tűnik, annál is inkább mert a regény értelmezésének arra a szegmensére irányítja a figyelmet, amely a magyar társadalomban is létező problémát érint. Erről azonban később.   A történet alapvetően három jól elkülönülő részre osztható, noha maga a regény csupán számokkal jelölt kisebb fejezetekre oszlik. Az első harmad Krokó (Fréderic) bandabeli beavatása, és a banda története. Ennél résznél fontos előismeret, véleményem szerint, az értelmezéshez az Amerikai história X című film.   A második harmad az utazás története, miközben megismerkedhetünk Fréderic nagyanyjának történetével is, kettejük viszonyával, közös emlékeikkel, minél beljebb haladnak Spanyolországba a vonattal, majd gyalog, annál mélyebbre pillanthatunk a családtörténetbe, és Fréderic számára is egyre nyilvánvalóbb lesz saját tudattalanba száműzött, felülírni próbált identitásdarabja. Az utazást összekapcsolja a felnőtté válással is, ami sablonmegoldás, de nem zavaró. (Az inkább, hogy a banda tagjai ékes francia (magyar) nyelven beszélnek: hiteltelen.)   A harmadik harmad részben átfedi a másodikat, hiszen a családtörténet megismeréséhez vezető valóságos úton az arab férfi, és a lánya, Kenza is jelen vannak. A harmadik harmad azonban a fiú kettős identitásáról, ha úgy tetszik identitásválságáról szól, érintve a bevándorlás, migráció kérdéskörét, szót ejtve ennek legális és illegális variációi közötti különbségekről.     Servant nem félt alkalmazni a személyiség két figurába bontásának módszerét az egyszerűsítés és értelmezés megkönnyítése céljából. Itt azonban nem a jó-rossz ellentétének szétválasztását oldja meg a két szereplő segítségével, hanem a kettős identitás bonyodalmait, és annak időnként önmagukban is összetett problémakörét osztja szét köztük. Azzal, hogy Kenza megjelenik, egyúttal lehetőség nyílik az első harmadban felvázolt alapprobléma kibontására és a következményekkel való jelenbeli ütköztetésre.     Fréderic ugyanis félfrancia. Az apja spanyol bevándorló volt, aki még kemény munkával, majdnem teljes asszimilációval gyakorlatilag franciává vált. Amikor az apa új bevándorlók, vendégmunkások miatt munkanélkülivé válik, képtelen lesz szembenézni önmagával, a megváltozott világgal, és (vélhetően) öngyilkos lesz, így a fiától is elveszi a lehetőséget a szembesülésre és a választásra. Frédericnek nincs választása. Második generációs és franciaként nőtt fel, a sorsa predesztinált. S bár imádja a nagyanyját, Pepitát, nincs  valódi kapcsolata, kötődése Spanyolországhoz, egészen addig, míg oda nem utaznak, és meg nem ismeri a családja történetét, a nagyapjának emlékét, az apja születésének történetét, és meg nem érti mi volt az, ami elől az apja talán egész életében menekült. (Ennek az oknak fontos szimbóluma a Guadalquivir, megfejtéséhez nem árt minimális szinten ismerni Spanyolország 20. századi történelmét.)     Kenza, az arab lány az ellenpólus, illegális bevándorló, aki kénytelen bujkálni, lopni. Ő az, aki pontosan ismeri a saját és a családja történetét, de eltagadja azt, hazudik róla önmaga védelmében. Benne szembesül Fréderic azzal, milyen lehetett egykor az apja, és szembesül önmaga tudatos énjével is. Azzal a felettes énnel, aki leegyszerűsíti, homályossá teszi a múltat, elhazudja, egy jobb, szebb élet reményében.   Mindketten kénytelenek útra kelni ahhoz, hogy választási lehetőségük legyen, mindkettejükkel olyan megmásíthatatlan dolgok történtek, amelyek meghatározzák a jövőjüket, s mindörökre magukon viselik emiatt a múlt bélyegét. Választhatnak, szembenéznek önmagukkal és a tetteikkel, és ezekből erőt merítve, identitást építve lépnek tovább, vagy megmaradva az élethazugságaikban,  ibseni megoldásként a Fréderic apja által választott útra lépnek.     Kenza alakjában egyesül a mai fiatal lányok általános problémája, amely kultúrkörtől függetlenül az érvényesülés, kiugrás elkülönböződés módszereiről szól – ugyanez a gondolatkör jelenik meg pl. Tony Parsons A kedvenc feleségem című regényében, csak a másik oldalról -, érintőlegesen a nem kívánt terhesség megoldási köre, és egyúttal ellenpólusa is Frédericnek azzal, hogy mellé az APA lesz, aki odaáll. Megmutatja az érem másik oldalát, amikor az apai támogatás jelen van.     Egyúttal persze azonos is Fréderic-kel, hiszen lányként épphogy az anyai minta hiányzik, amivel dolgozni kellene a személyisége felépítéséhez. Mindkettejüknél tehát azonos személyiségfejlődésbeli probléma a minta hiánya.   A fiúnak meg kell találnia a múltjában leledző, vagyis archetipikus mintákat az identitása felépítéséhez. A lánynak  hasonlóképpen a befogadó országot megismerve kell követendő példákat, ideálokat felkutatnia, integrálódása megvalósulása céljából.  Integráció és asszimiláció.     Kettejük alakjában ütközeti a szerző a befogadók és a bevándorlók nézőpontját is. Kenza szeretne integrálódni, beilleszkedni, de nincs rá lehetősége, nemcsak azért, mert illegális bevándorló, hanem azért sincs, mert értéktelenebbnek tekintik, nem ismeri az ország kultúráját, szokásait, de honnan is ismerhetné, ha nincs aki megmutassa. Mivel sztereotípiákat húznak rá, mintegy önbeteljesítő jóslatként ezeknek megfelelően kezd viselkedni, elértéktelenedik. Ördögi kör.     A regény első harmada a fiú neonáci beavatásáról szól. A szó szoros értelmében tűzkeresztségen esik át, fel kell fújnia a falra az első horogkeresztjét, miközben rázárják, és rágyújtják a helyiséget. Kijutása a Tűztestvérek bandájába való csatlakozásának feltételét képezi, akik mind problémás családból származó, alsó-középosztálybeli fiúk. Régen a lakótelepen laktak, a fellendülés éveiben a lakótelep mellé növő családi házas övezetbe költöztek, a helyükre pedig betelepültek az új bevándorlók, akik már nem akartak (nem tudtak) sem integrálódni, sem asszimilálódni, külön zárt kasztot alkottak. A két sáv között ott állt a szupermarket. Az újak, elveszik, olcsóbban elvégzik a régiek munkáját (l. Fréderic apja), ha tesznek valamit ellene maguk ellen fordítják rendszert, mely őket veti ki (l. Sakál apja). Létük és tudásuk kevesebbet ér, mint a többségé, akik azonban nem fogadják be a bevándorlókat. (Az Ekultúra értelmezése, erre az aspektusra kihegyezve.)     Fréderic a megértés aktusának pillanatában kerül szembe egykori (pár nappal korábbi) önmagával, mivel képes másik oldal nézőpontjából szemlélni ezt a kényes társadalmi problémát, és kimondja ő is, amit előtte Kenza, – és Danny (Amerikai História X): Fréderic: “…ez egy véget nem érő történet. Hiába állunk ugyanazon az oldalon, a kisemmizettek oldalán, túl hülyék vagyunk ahhoz, hogy ezt felfogjuk. Túl nagy bennünk a sértett harag ahhoz, hogy forradalmat csináljunk. És egymással háborúzunk, amitől mások meg a kezüket dörzsölik.” (169 p.)   Németh Eszter