Boczán Bea   A mesebeli óriások többnyire morcos, félelmetes lények, akiknek roppant erejéhez általában vad düh társul. Nos, Julia Donaldson legújabb könyvének főszereplője csöppet sem hasonlít rájuk. Gyuri legfőbb ereje önzetlen jóságában rejlik. Rímelő sorok, ismétlés és groteszk humor, ezekre épül Donaldson legújabb magyarul olvasható könyve. A történet egyes elemei az angol folklórból valók, de a végeredmény egy nagyon is mai mesevers, aminek hangzása ezúttal régi idők történetmondóit, dalnokait juttathatja eszünkbe, akik spontán módon, pillanatok alatt bármit képesek voltak megénekelni. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen az írónő - férjével együtt - hosszú ideig utcazenészkedett, később gyermekműsorokhoz írt dalokat, csak ezután kezdett gyermekkönyveket írni. Axel Scheffler rajzai tökéletesen illeszkednek a történetekhez. Képei első pillantásra talán kissé régimódinak tűnhetnek, de valójában tele vannak humorral, játékossággal és pont a klasszikus elemek újszerű felhasználásától válnak igazán izgalmassá. A könyv első oldalán rögtön belecsöppenünk abba a sajátos tarkabarka donaldsoni univerzumba, ahol a babakocsiját tologató asszonyság és a jól öltözött angol úr egyáltalán nem lepődik meg a házak között flangáló óriások és az utcán bóklászó törpék láttán. De itt van Csizmás Kandúr is, aki éppen a szökőkútban horgászik, miközben a korábbi lapozókból megismert Pele egy sarokkal arrébb újságot olvas, Egér pedig nyuszikat rajzol a házak falaira. Nagyon találó a téren látható szökőkút is – a tenger istene rezignáltan köpi a vizet a szájából, akárcsak a lábánál fickándozó halak és rákok. Istenek, emberek és mesehősök éldegélnek itt békésen egymás mellett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Gyuri, az óriás végre talál egy ruhaüzletet, ahol lecserélheti nevetséges köpenyét, és ő lehet a legcsinosabb óriás a világon. Foltos, elnyűtt rongyait eldobja, mert elhatározza, hogy ő lesz a világ legcsinosabb óriása. Azonban hazafelé menet majd minden új ruháját odaajándékozza egy rászoruló állatnak. A zsiráfnak például fázik a nyaka, ő megkapja a sálat. A kecske hajóján az ingéből készül új vitorla, egy egércsalád pedig a hatalmas cipőben lel új otthonra.   A jámbor óriás szívesen segít mindegyikükön, sőt, attól lesz igazán boldog, hogy segíteni tud. Örömét minden jótette után dalban énekli meg. Zsiráf kapta nyakkendőmet, nem fázik a nyaka többet, az ingem vitorlavászon, hogy a kecske vitorlázzon, a cipőm nyújt menedéket nyolc aranyos kis egérnek, zoknim a róka használja, az lett az új hálózsákja, övemet a kutyus kapta, szutykos lápon kelt át rajta... Aztán egyszer csak rádöbben, hogy immár ő szorul segítségre, mert semmije nem maradt – ekkor megtalálja régi ruháját (régi önmagát) háza előtt pedig várják már az állatok, hogy átadják ajándékukat: egy koronát, és hozzá egy levelet, amelyben Gyurit a legrendesebb óriásnak nevezik. Zsiráf kapta nyakkendődet, nem fázik a nyaka többet. Az inged vitorlavászon, hogy a kecske vitorlázzon, A cipőd nyújt menedéket. nyolc aranyos kis egérnek, Zoknid a róka használja, az lett az új hálózsákja. Övedet a kutyus kapta, szutykos lápon kelt át rajta. Ezért fejedre korona, s ezer áldás szálljon, mert te vagy a LEGJÓSZÍVŰBB óriás a világon. Ahogy Scheffler rajzai, úgy Donaldson szövegei is a gyermeki látásmódot tükrözik. A beszélő, és írni is tudó (lásd a történet végén olvasható gyerekkéz-írta levél) állatok úgy viselkednek, mint a gyerekek, tetteiket sohasem a racionalitás, hanem a vágyak, szükségletek és érzelmek motiválják: gyámolításra, segítségre szorulnak, amit egy náluk sokkal nagyobb emberi lénytől, az óriástól kapnak meg. Gyuri tehát hozzájuk képest felnőtt, ám kiderül, hogy lelkében mégiscsak gyerek, hiszen hiába is próbálkozik, képtelen a felnőttek – szép ruhás, jólfésült – világában jól érezni magát. Lehet, hogy Gyuri Donaldson alteregója? Erre utalhat Scheffler is az első oldalon látható sok mesehős ábrázolásával is, akikkel az írónő többi történetében találkozhatunk. Akárcsak Donaldson, Gyuri is mindig dalban énekli meg örömét és bánatát. A legfontosabbak számára az állatok, (azaz a gyerekek), akik tisztában vannak belső értékeivel, és akiket – akárcsak az óriást – hidegen hagy a szép ruha. Forrás: pagony.hu