Hintafa blog   Torzonborz után Otfried Preußler újfent egy olyan történetet írt, ami már az első lapoknál belopta magát a szívünkbe! Bagolykő várában lakik a kedves és mosolygós kis szellem, aki a légynek sem tud ártani. Kivéve ha felbosszantják, mert akkor aztán elkezd hátborzongatóan visongani, pont úgy, ahogy ezt egy valamirevaló szellemtől elvárnánk. Ezen felül van neki egy varázslatos kulcscsomója, ami egyfelől nehezékként szolgál, hogy kis szellemünket ne sodorja el egy fuvallat sem, másfelől pedig -mivel varázserejű-, hogy bármely ajtjót kinyithasson vele.   Így éldegél évszázadokig, hol a vármúzeumban kirándul, a szablyák és régi képek között, vagy időnként a vármúzeum lovagteremben gurigatja az ágyúgolyókat. Jó időben pedig barátjával, Uhu bácsival szórakoztatják egymást mindenféle történettel. Persze mindezt szigorúan csak éjjelente, miközben a kis szellem oldalát rendre fúrdalja a kíváncsiság, hogy milyen lehet a világ napfényben. Aztán bekövetkezik az, amire sem a város, sem a kis szellem nincs felkészülve: egy napon nem a megszokott szellemórában kel fel, hanem fényes nappal. Innentől kezdődnek a jópofa galibák. Eleinte a kis szellem nagyon élvezi, hogy végre nappali szellem lett és láthatja a várost, a fák zöldjét, az ég kékjét, és kergetőzhet a gyerekekkel. Azonban számos megpróbáltatás után belátja, az éjszaka nyugalmát mégiscsak jobban szereti a nappal nyüzsgésénél.  A fordítás Nádori Lídia remek munkája, aki már Torzonborznál is bizonyította, hogy milyen bravúros érzékkel és humorral ülteti át az apró nyelvi finomságokat. Enélkül ez a történet sem lenne olyan kedvesen derűs és szórakoztató. Hogy lehetne megállni nevetés nélkül, amikor ilyeneket olvasunk, hogy "Alsó- és Felsőcsücsökpusztai", Kapsz Gyula, vagy a személyes kedvencem a "Háborús Veteránok 'Hűséggel a sírig' Önkéntes Napköziotthona". Nem is lepődtem meg, hogy 2015-ben ő lett az év fordítója. Az illusztrációk -akárcsak Torzonborznál- most is Franz Josef Tripp tehetségét dícsérik. Kíváló beleérzéssel ragadja meg egy-egy epizód finom humorát, a történetek játékosságát.