Abból is láthatod, hogy ez vadgesztenye, hogy vadgesztenye csak ez alatt van. Hullatja már, azért, mert beérett. Vége a nyárnak, itt az ősz. – Emlékszel, tavaly sok gesztenyét szedtünk. Hazavittük, játszottál velük. Egyik dobozból a másikba rakosgattad. Néha meg is ráztad, zörgetted. Idén is biztos gyűjteni fogod, de most a fa lombját is figyeld. Ne csak a földet nézd a gesztenyékért, hanem nézzél föl a fára is! Figyeld meg a fa leveleit! Azt, hogy a színük mikor változik meg? Mert a színük egyszer csak megváltozik. Előbb csak néhányé, ezután egyre többé. És egyre jobban hullatja is majd. Mind kevesebb levél lesz az ágon, egyre ritkább lombja a nagy fának. Ahogy színesedik, ahogy ritkul a lomb, úgy jön közelebb az ősz. Amikor szinte minden levél színes, minden levél itt lesz a földön, akkor már az ősz köpenye betakarta az egész játszóteret. S ahogy a fák egyre csupaszabbak, úgy kell nekünk mind jobban öltözni, Mert az idő egyre hűvösebb lesz. Eleinte reggel és délután, azután már bizony napközben is. Pulóvert veszünk, kabátot és sálat, és ha fázunk, ugrálgatunk is. Az is lehet, hogy az idén sok eső lesz. Akkor is jövünk a játszótérre, mert a gesztenyefát mindennap figyeljük. Nem lenne jó, ha az ősz koma megint úgy jönne, hogy mi nem lestük meg! Ezért kéne úgy vigyázni, hogy meg ne fázzál, nehogy ne mehess ki. Mert az őszt most egy fán figyeljük meg, és ha egy fát figyelünk, kileshetjük, mikor jön, hogyan, s mint bontja köpenyét…