Északfi
miamonakonyveldeje.blogspot.com 2017.01.28. 21:50
10 éves kortól
Írta: Edith Pattou
Fordította: Uzsoki Eszter
Illusztrálta: Barcza Dániel
Kiadó: Ciceró, 2016
Oldalszám: 432
A ZSŰRI LAUDÁCIÓJA
Klasszikus meseregény, norvég varázsmese alapján. A mese köré szőtt háttér az északi babonákkal nagyon izgalmas. Emellett erénye a regénynek a dinamikus, több mesélő nézőpontját váltakoztató elbeszélés. Nagy ívű történet, ugyanakkor mindvégig feszesnek érezzük.
(Kár az illusztrációs hibáért: a főszereplő, Rose, hangsúlyozottan sötét hajú, a képek pedig szőkének mutatják – ez nagyon bosszantó!)
A 10 éves kortól ajánlott könyv egyszerre izgalmas, emlékezetes, magával ragadó, nagy ívű történet egy kislányról, akinek különleges sors jutott. A babona szerint a gyermekek, akik észak felé fordulva jönnek a világra, felnőve messze kóborolnak az otthonuktól. Rose édesanyja retteg, mert északi lányára magányos, jeges halál vár, ha követi a sorsát. Rose erről mit sem tud, így amikor egy hatalmas fehér medve bukkan fel a házukban, és magával akarja vinni őt, vele tart.
A medve egy rejtélyes kastélyba viszi Rose-t, ahol a lány szobájában éjszakáról éjszakára egy néma idegen bukkan fel. Ahogy a kíváncsisága úrrá lesz rajta, Rose szörnyű bajt okoz, így hosszú útra kell indulnia, hogy megmenthesse a szerelmét és betölthesse valódi sorsát.
Az Északfi ismerős és megindító, mint a Szépség és a Szörnyeteg meséje, mégis frissen eredeti. Egyszerre érzelmes, izgalmas és emlékezetes, magával ragadó, nagy ívű történet.
|
A történet, egy norvég tündérmese, az East of the Sun and West of the Moon (A Naptól keletre, Holdtól nyugatra - a Szépség és a Szörnyeteg is ebből ered) vonalát követi és szövögeti keresztbe-kasul. Az eredeti mesét nem ismertem, így kellemes, és izgalmas meglepetés volt minden történés. Északi világgal, mondákkal és babonákkal díszített, izgalomtól feszülő mese mindazoknak, akik újra át akarják élni milyen volt csillogószemű gyermekként várni és átélni a csodát.
„Ragyog.
Holdfény az ajtóban.
Elakad a levegő.
A szívem kiugrik.
Holdfény az ajtóban.
És ragyog…
A remény.”
Főszereplőnk Rose, északi gyermeknek született (ezen égtáj felé fordulva pottyant a világra), ám mivel északinak születni egyet jelent az örökös (el)vándorlással, új tájakra, emberekre, ingerekre vágyakozással, ezért Rose édesanyja megpróbálja eltitkolni a születés körülményeit. A végzet azonban, mint a mesékben, és mint az életben is mindannyiszor, utolérik a lányt. Egy fehér medve formájában, aki segítséget ajánl a nélkülöző és beteg gyermekkel küszködő családnak, azzal a feltétellel, hogy legkisebb gyermeküket, Rose-t magával viheti. És ez még csak a történet jéghegyének csúcsa.
„Ez a baj, ha megszeretünk egy vad teremtést: a végén mindig csak a mögötte becsukódó ajtót bámulhatjuk. Mégis, hozzá lehet szokni.”
A rövidke fejezetekben más-más elbeszélők szemén keresztül éljük át a kalandot, ettől a történet változatos, még színesebb. A hangvétel leginkább melankolikus, néhol cseppnyi varázzsal, máskor odahasító drámával, de összességében olyan, mintha az ember tényleg egy forrón lobogó, lágyan pattogó kandalló előtt ülne egy meseszőnyegen, gőzölgő bögrével a kezében, míg odakint hol puhán, hol keményebben hull a hó.
Talán YA-nak aposztrofálnám, de még abból a fajtából, amibe nem kell szerelmi háromszög vagy libahangon röhögő fruskák, a vámpírok nem szépfiúk és nem hálóz be mindent a szex. Hagyományos és hagyományőrző. Klasszikus. Mesésen életszagú és életszagúan mesés.
|
|