Panka, a „rózsaszín ruhás tündérlányka” és Csiribí, a tündérfiú az erdő közepén élnek egy-egy fában. Az események is többnyire ebben az erdőben zajlanak, bár ahogy a sorozat halad előre, a látóhatár is szélesedik, a második kötet végén szabályosan berobban az életükbe egy városi tündérfiú (Tündér biciklin), a harmadik kötetben már az erdőn túli városba utaznak, persze ez is tündérváros (Tündérváros), a negyedikben pedig egyenesen egy angol tündérkislánnyal ismerkednek meg, aki egy valódi sárkány hátán a Fekete-tengerhez igyekezve náluk áll meg pihenni (Tündérnaptár).   A kötetek tematikusak: az események az időjárás, illetve a légköri jelenségek, különböző járművek, mesterségek, valamint egyes ünnepek köré szerveződnek. A mesék nem egészen hajaznak a voltaképpeni tündérmesékre, mondhatjuk, hogy egészen hétköznapi kis megmozdulásokból állnak össze: sütés-főzés, rendrakás, nagymosás, kertészkedés, villanyvasutazás, húsvéti tojásfestés vagy épp egy kis mulatság megszervezése. De persze ezek a mindennapos dolgok egész más színezetet öltenek, ha a nagymosást mókus rendezi, a kertészkedés gyümölcsfáknak való furulyázást és virágmentő szolgálatot jelent készséges békákkal, a vasúti megállókat muzsikára összetekeredett szederindaágak alkotják, a tojásokat magának a csapdába esett húsvéti nyúlnak segítenek kifesteni, valamint a mulatságot egy sárkány részére kell megszervezni. Ezekben a történetekben megfelelő arányban keverednek a valóságos és a mesei, a mindennapos és a csodás elemek, kifejezetten koncentrálva azokra a témákra, amelyek egy kisgyereket foglalkoztatnak, vagy amelyekre felkaphatja a fejét. Mindeközben a tündérek egyre többet tapasztalnak és tanulnak, Csiribí eljut például az egyszerűbb barkácsolástól a repülőgép-szerelésig, Panka megtanul biciklizni, sőt, bár eleinte nem tud repülni, sok gyakorlással még ezt is elsajátítja (bevallom, ezen icipicit meglepődtem, mert koncepciót láttam abban, hogy ő nem repül: gondoltam, így egy kislány még inkább tud azonosulni vele, ő is képzelheti magát tündérnek).   Ám természetesen az egyszerű, mégis színes történetek lényege a barátság, a nyitottság, a munka, az ismeretek szerzésének és gyakorlásának fontossága, az egymás segítése és elfogadása. Mindezt az író valóban hiteles, kisgyermekek szájára illő párbeszédek és apróbb csúfolkodások, kisgyermekekre jellemző reagálások és gondolatmenetek, valamint ügyesen megformált, bizonyos pregnáns tulajdonságjegyeket, jellembeli vonásokat hordozó mellékszereplők („akikkel” felnőtt is, kisgyerek is nap mint nap találkozik) és a megszemélyesített természet varázslatos leírásának kedves szövevényében tálalja. Az eddig megjelent négy kötet hangulata egységes, vidám és andalító egyszerre, harmóniát és nyugalmat, mondhatni egyfajta biztonságot áraszt, mégis folyamatos sodrású, ami nem megvetendő a mai pörgős, akcióéhes világban, ahol ráadásul „divat a brutalitás”.    Mindezeken kívül van még egy nagyon jótékony vonása Berg Judit meséinek: nem szájbarágósak. Az elbeszélő nem akar mindenáron úgy tanulságokat levonni, hogy „nagy és örök igazságokat”, megszívlelendő tanácsokat fogalmaz meg, önt mondatokba. A virágok itt nem mondják, hogy „Felelős vagy értünk…!”, az események alakulása, a reakciók, a párbeszédek kimenetele, de még az illusztrációk is épp elegendő információt hordoznak. Az üzenet Pankáéktól így is átmegy.

TOVÁBB A SOROZAT KÖTETEIHEZ>