Úgy, ahogy például a vers műfaján belül különféle verstípusok vannak, a népmeséken belül is megkülönböztetünk csoportokat: állatmeséket, tündérmeséket, legendameséket, novellameséket, ostoba ördögmeséket, falucsúfolókat, tréfákat és anekdótákat, hazugságmeséket, valamint formulameséket. A tündérmesék csoportjába azok a mesék tartoznak, amelyeknek legfőbb jellemzője a csoda: a mese tele van csodálatos kalandokkal, csodás tárgyakkal és csodás személyekkel. A tündérmesében nem meglepő, ha a szemétdombon fetrengő, bicegő vasderes egyszer csak beszélő táltos paripává válatozik és a bajba jutott mesehős segítségére siet. Kettesben nem ijednek meg, ha egy-egy sárkány, boszorkány, vagy óriás akad az útjukba; fontos az, hogy kiismerjék magukat a segítőtársak és ellenfelek között, s legyőzve minden gonosz erőt, a fiú elnyerje a királykisasszony kezét, s vele a fele királyságot. Minden tündérmese erről szól tulajdonképpen: a hős az elindulás után fokozódó néhézségű próbákat áll ki, ezért jutalmul feleséget, rangot és vagyont kap. A mesehős ugyanolyan természeteséggel közlekedik a csodás helyszíneken - üveghegyeken, Óperenciás tengereken és égigérő fákon -, mint a faluszéli erdőben, vagy a ház mögötti kertben. A tündérmese nem választja szét élesen a valóságot és az elképzeltet, hanem ötvözi, méghozzá úgy, hogy a mesélés ideje alatt, sőt még utána is sokáig, a csoda nem csak a mesehősnek, hanem a mese hallgatójának is hihető lesz..." Boldizsár Ildikó: Utószó - részlet. In: A három királyleány - Magyar tündérmesék (1999)   A tündérmese egyik legsajátosabb és több szempontból is említésre méltó válfaja a hősmese.   „A hősmesék a mitikus mese vagy köznyelven, a tündérmese műfajának legarchaikusabb csoportját képezik. Azok a mesetípusok tartoznak ide, melyekben a mitikus elemek, motívumok, epizódok a realisztikus elemekhez, motívumokhoz, alakokhoz, epizódokhoz hasonló természetességgel illeszkednek a mese cselekményébe.   A hős (hősnő) emberfeletti, táltos-tulajdonságokkal rendelkezik, előre tudja, hogy mi fog vele történni, természetfeletti segítői vannak, s gyakran valamely nagyszabású, világrengető hőstettet visz véghez. Küzdelme – még ha útja a halálon keresztül vezet is – minden esetben győzelemmel végződik. A sárkányok, óriások vagy más természetfeletti lények által sanyargatott országra, amelynek végül a hős lesz az uralkodója, kiegyensúlyozott, békés, boldog korszak köszönt. A hősmesékben nem a lírai momentumokon van a hangsúly, hanem a küzdelmen, a párviadalon. A hős esetleg feleségül veszi a király leányát, de nem szükségképpen és nem szerelemből, hanem hősi cselekedetei jutalma képpen: ezáltal válik a fele-királyság birtokosává, majd a király utódjává” (Kovács Á. 1979: 458).