"Szilvi és Tatuska olyan jól megértik egymást, hogy csuda!" - mondogatja mindig Szilvi édesanyja. A kislány és nagyapja között valóban különleges a kapcsolat: együtt szépítgetik a kertet, jókat beszélgetnek, s néha elgyalogolnak ahhoz az iskolához, ahová Szilvi szeptembertől járni fog. Közösen szerzik be a szükséges tanszereket, és azt is megbeszélik, hogy Tatuska fogja majd Szilvit az első napon iskolába kísérni. Csak az a baj, hogy a kislány már nagyon türelmetlen.   Hogyan bírja ki azt a két hónapot az első becsengetésig?   Tatuska megtalálja a megoldást.   Különleges meglepetést készít: papírdarabokból, régi üvegcsékből, gyufásskatulyából és más holmikból apró iskolát épít a kislánynak a faliszekrényben.   Minden olyan, mint az igazi iskolában, vannak padok és füzetek, tanító néni és tanulók, még szemléltető falikép is. Közben arról ábrándoznak, milyen szép lesz majd kézen fogva együtt indulni a tanításra. Mindez nem egészen úgy sikerül, ahogy eltervezik, de a faliszerkény-iskola megtette a magáét: Szilvi az első perctől otthon érzi magát az iskolában.