Ha utálod a spenótot, ha jobban szeretsz bottal piszkálni egy békát, mintsem rokon nénikéket látogatni, ha bundás pókokkal rémisztgeted a lányokat – azaz igazi kölök vagy szinte épeszű felnőtt vagy –, úgy neked íródott ez a gonoszka regény, amely egyedülálló a meseirodalomban: az ördögök világáról szól.   Főhőse a pöttöm Búbocska, Belzebúb fia, az Ördögoskola bukott diákja, mellette pedig olyan kegyetlenül mulatságos figurák sorjáznak, mint Lucifer, a Pokol szeszélyes fejedelme, Mefisztó, a balga miniszterelnök, Durumó, a hazugságügy-miniszter, Kombinéni, a gyerekzabáló vészbanya, Párméniusz doktor, az al- és felkimista vagy Búbocska kutyaszörnyikéje, az ötvenegy fejű, pepita Kergerossz.   A témához illően az ördögregény pokolian kalandos, könyörtelen meglepetéseket tartogat, borzalmasan zamatos nyelvezetű és hátborzongatóan vicces, azaz: rettenetesen jó.     Búbocska tehetetlenül sírni kezdett. Utána dühöngött. Majd megint sírt egy verset, és megint dühöngött, kettőt. Miután ezt jó párszor megismételte, kijelentette, hogy az ember az ördögnél sokkal, de sokkal gonoszabb és ravaszabb. Utána leült egy fa alá, és megállapította, hogy a dolgok nem olyan egyszerűek, mintsem első látásra tűnnek. Mihamar rádöbbent: kerek e világon nincs szerencsétlenebb és magányosabb egy egyszarvú, pöttöm ördögfiókánál, és míg Kergerossz édesen aludt, finom gólyapecsenyékről álmodozván, Búbocska éjfélig borzasztóan sajnálta magát, majd reggelig szörnyűséges bosszút esküdött mindenki ellen. A témához illően az ördögregény pokolian kalandos, könyörtelen meglepetéseket tartogat, borzalmasan zamatos nyelvezetű és hátborzongatóan vicces, azaz: rettenetesen jó.