Matt Haig (1975) angol író számtalan díjnyertes felnőtt- és ifjúsági regény szerzője. Amikor fia megkérdezte tőle, milyen gyerek volt Karácsony apó, tudta, hogy ebből a történetből sorozatot kell írnia. Az első, A fiú, akit Karácsonynak hívnak című kötetnek azóta már a filmváltozata készül. Chris Mould (1969) tizenhat évesen kezdte a képzőművészeti iskolát. Illusztrációival már több rangos díjat nyert. Imádja a munkáját, és olyan könyveket szeret írni és rajzolni, amelyeket kisfiú korában maga is szívesen olvasott volna. Gyerekeivel és feleségével Angliában él.   Könyv és más blog   Az első kötetből megtudhattuk, hogyan lett a szegény, nehéz sorsú, ugyanakkor jószívű és bátor kisfiúból, Nikolasból Karácsony apó. A második részben újra köszönthetjük a már ismert figurákat, a koboldokat, glimpiket és rénszarvasokat, ugyanakkor megismerhetünk egy különleges kislányt, Reményi Ameliát.   Annak idején Amelia volt az első gyerek, aki tiszta szívéből hitt a karácsony csodájában, ezért amikor elveszíti édesanyját, és gonosz emberek felügyelete alá kerül, a szomorúsága ugyanúgy veszélybe is sodorhatja az ünnepet, mint ahogyan annak idején életre hívta. Nekem borzasztóan tetszik ez a fajta megközelítés, miszerint egyetlen gyermek sorsa és érzései is lehetnek olyan fontosak, hogy alapjaiban változtassák meg az univerzum működését.   Innentől kezdve a cselekmény két szálon fut: egyrészt látjuk, ahogyan Amelia élete egyre magányosabbá és kilátástalanabbá válik, másrészt arról is olvashatunk, hogy Koboldfalván is sűrűsödnek a gondok, és vészesen csökken a remény. A két szál természetesen egy ponton összefut, Karácsony apó felkerekedik, hogy megmentse a kislányt, és vele együtt a karácsonyt is.     Bár az első részt is imádtam, nekem valahogy ez a kötet még jobban tetszett. Még árnyaltabban jelentek meg benne a társadalmi problémák vagy a különböző érzelmek, és bár több a nyomasztó vagy ijesztő rész is benne, úgy gondolom, körülbelül 10 éves kortól már biztos, hogy szuper ajándék. Főleg, hogy a legsötétebb helyzetekben is azt képviseli, hogy küzdeni kell, és sosem szabad feladni a reményt. "Tudod, az élet is csak olyan, mint egy kémény. Néha át kell verekedned magad a sötéten, hogy aztán meglásd a fényt." Természetesen nem csak szomorú részek vannak a történetben, sőt, gyakorlatilag minden második oldalon van valamilyen poén, amin az ember minimum elmosolyodik, de volt, ahol hangosan felnevettem (ráadásul a metrón, kicsit furán és néztek rám). Chris Mould rajzai még mindig zseniálisak, kedvesek, mulatságosak és nagyon jól illenek a történethez. Külön pluszpont a szememben, hogy a könyvben központi szerepet játszik egy cica, és még Charles Dickens is felbukkan benne. "Hát a repülő szarvas valóban elég fura dolog. De hát annyi fura dolog van a világon! Mint például a halak. Vagy az ember köldöke."   Összességében megint egy csodálatos utazás részese lehettem, és csak azt sajnálom, hogy nem tartott egy kicsit tovább (de már láttam az interneten, hogy lesz harmadik rész is, juhú!).   Szóval, ha úgy érzed, nem vagy még túl öreg a karácsonyi történetekhez, ha nem rettensz meg a magasságtól és egy kis koboldhányástól, ha tudni akarod, mi az a puplepász és hogyan működik az óhajtósóhajtás, akkor pattanj fel a szánra és szerezd be a könyvet, különben még meggyűlik a bajod a meseglimpikkel...