olvassmeset.hu   A kisfiú, aki legyőzte a félelmét Ez a könyv is segített, hogy a fiam bátran vegye az újabb akadályt Franklin, a kisteknős kedves barátunkká vált az idén, mióta először kölcsönöztünk a könyvtárból róla szóló könyvet. A zöld sorozatnak több darabját olvastuk azóta, a kisfiam megszerette Franklint és barátait (és én is). Franklinnel jobbára olyan hétköznapi kalandok esnek meg, amilyenek bármelyik gyerekkel megtörténhetnek. A mesék emberiek (noha állatfigurák a szereplők, akik persze emberi körülmények között élnek), erőszakmentesek, egy-egy, a gyerekek világára jellemző problémát, kérdéskört járnak körbe, és kínálnak megnyugtatónak tűnő megoldást. Hogy most miért vettem újra elő Franklint? Nagy segítségünkre volt a közelmúltban. A gyermekem kisebb rutinműtéten esett át novemberben. Először műtötték, először altatták, s bár régebben éjszakáztunk már kórházban, arra nem emlékezett már. Én pedig igyekeztem felkészíteni, mire számítson. Októberben láttam meg egy könyvesboltban a Franklin és a bátorság című kötetet, amelyben a teknősnek picit megreped a páncélja, és meg kell műteni. Megvásároltam a könyvet, és néhány nappal az operáció előtt elővettem a kisfiamnak, aki megörült Franklinnek. (Annak meg különösen, hogy ez a sajátja lett, és nem kell visszavinni a könyvtárba.)   Érdeklődéssel hallgatta, figyelte a történetet, majd beszélgetni kezdtünk róla, illetve arról, hogy őt is műteni fogják, és hasonlóképpen zajlanak majd a dolgok. (Természetesen tisztában volt vele, hogy három nap múlva lesz egy kisebb beavatkozás a kórházban, de akkor még nem nagyon tudhatta, mivel jár ez.) A hátralévő napokban többször elolvastuk Franklin sztoriját, beszéltünk arról, hogyan zajlanak az ilyen operációk, megnéztük a Google-ban, hogyan néz ki egy műtő, és mit viselnek azok, akik odabent dolgoznak. Abban bíztam, ha minél több részletet ismer, akkor kevésbé ijed meg. (Ezzel egyébként magam is így vagyok.) Franklint a kórházba is magunkkal vittük. Igyekeztem felkészíteni őt, amennyire tudtam, de persze láttam, hogy izgul. (Azonban ki ne izgulna egy műtét előtt? A felnőttek is tartanak tőle…) Amikor betolták a műtőbe, és el kellett köszönnünk, lefelé görbült a szája, de aztán – mint utóbb az altatóorvostól megtudtuk –, egyáltalán nem sírt bent. Sőt megdicsérték, hogy nagyon ügyes és fegyelmezett volt. Bátor, mint Franklin, mert legyőzte a félelmét… A Franklin és a bátorságot azóta nem nagyon vettük le a polcról, de nem baj. Már megtette a dolgát.