Hátán tarka csíkocska, hol lakik a gyíkocska? Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában. Ki-kipislog, nézeget, lesi a szép kék eget, mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska. Hát a róka hol lakik? A lakása róka-lik, oda búvik, ha esik, ha vadászok kergetik. Lenn a lyukban megpihen, amikor elfárad, csirkehúsról mesélget három kisfiának. Hát a kis sün hol lakik? Falevél alatt. Be sötét a lakása, sosem éri nap. Hogyha álmos, lefekszik, van jó moha-ágya, álmos kis feje alatt falevél a párna. Hát a gólya hova fészkel? Kémény tetejére! Hogyha lenéz, meglátja, mi fő lenn ebédre. Benn a házban levest esznek, meg túrós puliszkát, ő mást ad a két fiának: békát meg gilisztát. Hát a mackó hol lakik? Házát hol leled? Óriási kertje van: zúgó rengeteg. Télen, hogyha szél dudál, barlangjában szundikál, nyáron járja a hegyet, édes málnát szedeget. Hol lakik a méhecske? Háza be fura! Nincsen annak ablaka, csak egy kapuja. Úgy hívják, hogy méhkaptár, nemcsak ház, de mézraktár: amit hord a méhecske, ott gyűlik a mézecske. Hol lakik a halacska? A lakása tavacska, tenger, folyó, kék patak, lenn lakik a víz alatt. Vízben alszik, vízben kel, vízi nótát énekel, vízből van a párnája, buborék a labdája. Hol a bagoly lakása? Egy vén tölgyfa odvába’. Ott lakik a homályba’, nincsen neki lámpája. Akkor indul vadászni, ha eljő az éjjel, nézi-nézi az erdőt óriás szemével. Hát a csiga hol lakik? Hátán a lakása, ha elindul sétálni, vele megy a háza. Kövön-földön gyalogol, fűszál a hintája, tapogatja az utat két kis szarvacskája. Az őzike merre él? Vajon hol lakik? Ágyát erdő közepén pázsitból vetik. Ha a tisztáson suhan, szél sem ér nyomába, bársony füvön illan át barna kis patája. Hát a nádirigónak merre van a háza? Sűrű nádas rejtekén fészek a lakása. Hogyha szél fú, leng a nád, susog a sás nótát, s mint bölcsőben, rengenek a rigófiókák.