Első könyvem a Matyesz és Lilla volt, amely akkor született, amikor egy alsós osztályomtól három év után meg kellett válnom (visszajött egy kolléganő GYES-ről). A történetben a 10 éves kisfiú szeretne jó lenni, de nem tudja, hogy kell „azt” csinálni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek értsék is, amit olvasnak, ezért lábjegyzetekben magyaráztam el néhány szó jelentését, és ezt szerették a gyermekek és felnőttek egyaránt. A hozzátartozó rendhagyó olvasmánynapló - Gondolatserkentő füzetek 1. – megjelenése után az erdélyi Corvin Kiadónak is megtetszett a könyv és ki is adták. Ezek után mondta a férjem, hogy felnőtteknek sokkal nehezebb írni, mint a gyerekeknek. Ezt irodalmi kihívásnak tekintettem, és aránylag rövid idő alatt megírtam az Álkirálynő című felnőtt regényemet, amely Budapestről indul, de egy velencei filmforgatáson játszódik. Azt mondta egy olvasóm, hogy fogyókúrás könyv: olyan pergős és izgalmas a története, hogy 2-3 nap alatt, amíg olvassa az ember, nem jut ideje az evésre, ivásra sem. Ezen jót mosolyogtam. Azonban inkább a gyermekeknek, kiskamaszoknak (és a szüleiknek) írom a történeteket. Civilben tanítasz, igazi hittel, sok sikerélménnyel.  Mit szólnak a gyerekek a könyveidhez?   Mivel a tanítói végzettségem mellett van egy filozófiai alapokon nyugvó etika tanári diplomám is, 1-12 osztályig minden korosztályt tanítottam már. Ismerem a szokásaikat, és nagyjából az élethez való viszonyulásukat is megértem. Írásaimban ennek nagy hasznát veszem.   Tölgyesi Lívia, és fia, mint a könyv hőse, Matyesz. Hasonlít, nem?   Eddig két hosszabb lélegzetű regényt írtam a fiataloknak, és büszkén elmondhatom, hogy nagy sikerük volt és van. Nagy dicséret volt számomra, amikor a Matyeszt megírtam, hogy azért tetszik nekik igazán, mert választékos a nyelvezete. A Bükki Bűbájosok nyelvezetét szintén dicsérik, de a legnagyobb élmény ebben az esetben az volt, hogy én 10-14 éves korosztálynak ajánlottam a történetet, de már a harmadikosok is nagy élvezettel olvasták, amikor megjelent. Ha pár mondat állna csak rendelkezésedre, mivel ajánlanád az olvasók figyelmébe a Bükki Bűbájosokat? Aki szereti a népmeséket, az nagy élvezetét leli benne! S ha véletlenül még egy varázslatosan izgalmas világban is szeretne elmerülni, akár fiú, akár leány az illető, akkor ez mindenképpen neki való!! Amennyiben felnőttként még nem feledte a boszorkányok, törpék, táltosok és sárkányok birodalmában küzdő jó és gonosz erők jelenlétét, ahol természetesen győzedelmeskedik a jó, akkor mindenképp olvassa el ezt a könyvet!!! Honnan a tudásod a gyógynövényekről, és egyéb „bűbájokról”? Mindig mindennek utána olvasok, komoly kutató munkát végzek, miközben írok. Ebben az esetben pedig a bükkszentkereszti bükki füvesembert, Gyuri bácsit is többször felkerestem, és nagyon sok érdekességet tudhattam meg tőle. Egészen pontosan mi is annak a mondatnak a háttere, amely szerint „ez jobb, mint Harry Potter”? A kisfiú, aki elolvasta még kézirat formájában, édesanyja elmondása alapján, hosszú ideje már csak Harry Pottert olvasott: újra és újra.   Amikor anyukája elkezdte a Bükki Bűbájosokat felolvasni a testvérének, egyszer csak eltűnt a szöveg, és az egyik sarokban találtak rá az olvasó fiúcskára… aki hirtelen, amikor iskolába kellett volna indulni, „lebetegedett”.        A szerző Gyuri bácsival, a bükki füvesemberrel Csak annyit mondott: „Anya, nem képzeled, hogy a legjobb résznél abbahagyom.” No, ő összegezte utóbb az olvasmányélményét úgy, hogy azért tetszik neki, mert magyar tájon játszódik, magyar nevekkel, és a barátja is a Bükkben él… s még az is lehet, hogy jobb, mint a Harry Potter. Szerintem azonban az egy másik világ, más kulturális élményekkel. Én azt szeretném, ha magyar népmeséken felnőtt gyermekek számára a hétfejű sárkány, a nagy szakállú törpe, a boszorkány, a beszélő táltos vagy a griffmadár „közeli ismerős lenne”! Van ars poetica-d? Igen, Kazinczy Ferenc gondolatai sokszor jutnak eszembe:  „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” Hogyan győzi az ember idővel a tanítást és az írást is? Honlapodon látom, hogy egész csomó könyv fűződik már a nevedhez. Nehezen. Sajnos Idő apóval nem sikerült életre szóló barátságot kötnöm! …és a hiúz. Mesélj róla, hogy került a könyved fedelére, és mi a szerepe. Ki készítette az illusztrációt?  Kerestem a Bükk-hegység őshonos állatai közül egy olyat, amelyik „egyéniség”, és vigyázó is lehet egyben. A hiúzra esett a választásom. A neve pedig varázslatba illőn született meg, mert teljesen magamra hagyatkozva a holdból alkottam meg az elnevezését: Holda, amikor pedig később olvasgattam a névadási szokásokról, meghökkentem: ott volt az a név, amit „én találtam ki”, és a jelentése: kedves, jóindulatú, készséges (vagyis segítőkész). Egyébként a férjem festette meg vászonra a borító összes rajzát, majd beszkennelte, kitalálta és számítógépen meg is tervezte, szerkesztette a könyvborítót, az első figyelemre méltó kritikát pedig mindig apósomtól kapom, amit aztán a férjemmel megbeszélek. …bármi, amit fontosnak tartasz, és nem kérdeztem rá. Talán csak annyit szeretnék mondani, hogy olvassanak sokat, mert Fantáziaország útjain keresztül-kasul barangolva olyan benyomások érhetik őket, amelyek nélkül sok-sok élménnyel szegényebbek lehetnek.  Érdemes egyébként a kevésbé ismert írók könyveit is kézbe venni… ha másért nem, az irodalmi kaland kedvéért. Kedves Lívia, köszönöm szépen a beszélgetést.

<<VISZA A NYÁRI OLVASMÁNYOKHOZ