Műnemeket tanítani általános iskolában? Szép kihívás. Gyerekeknek arról beszélni, hogy mi a különbség lírai, epikai és drámai beszédmód között? Biztosan felcsigázza őket… Gyakori és teljesen természetes tanítási tapasztalat, hogyha fogalmilag, elvont módon közelítünk valamely témához, garantált a kudarc. (18 éve tanítok irodalmat…) Az induktív módszer nyilván időigényesebb, de jóval nagyobb az esélyünk, hogy a megértéshez eljussunk és közben akár még örömteli is legyen a felfedezés, gondolkodás. Ezt az örömteli felfedezést segítheti Szabó Borbála és Varró Dániel Líra és Epika című verses – prózai mesejátéka. A mű pályafutását színházi darabként kezdte még 2009-ben, amikor megnyerte a Színikritikusok Díját a Magyar Dráma Napján. Lenyomva olyan felnőtt vetélytársakat, mint Háy János, Tasnádi István vagy Pintér Béla. És bár a darab előadásai alapvetően a gyerekeket célozták meg közönségként, a (nem csak) szakmai siker azt is bizonyította, hogy a felnőtt befogadók számára is élvezetes. Varró Dániel Túl a Maszat – hegyen című verses meseregényéhez hasonlóan ez a kétszerzős mű is rétegzett befogadásra számíthat. A művelt felnőtt olvasóközönség élvezheti a gazdag intertextuális utalásrendszert, az (ön)ironikus kiszólásokat és a verstani bravúrokat (pl.: Spondeusz és Pirrichiusz többnyire nevükhöz méltó metrumban, pergő replikákkal oltják a prózában hosszan és unalmasan deklamáló Próza márkit). A gyerekek elsősorban az egyszerű, jól követhető cselekményen, a komikus figurákon, a vicces rímeken, a nyelvi humoron szórakozhatnak. És akkor jön a tanár, elkezd magyarázni, és vége mindennek… Na jó, ez természetesen nem igaz. De az biztos, hogy alaposan végig kell gondolni, mikor, hol és hogyan „használjuk” fel ezt a művet, ami egyébként nagyon termékeny alapja lehet a műnemek tanításának és megértésének. És nem is kell feltétlenül elijesztenünk a diákokat azzal, hogy most arisztotelészi kategóriák következnek. Egyszerűen csak érdemes a kissé hosszúra nyúló Előszókon keresztül megnézni, hogy melyik szerző hogyan beszél, illetve hogy min vesznek össze.   És amíg azt hisszük, hogy felesleges bevezetőt, elméleti vitát olvasunk, tulajdonképpen már a lényegnél is vagyunk: mi a különbség a kétféle nyelv, beszédmód között. (Ld.: Nem kell, hogy megsértődj, Borbála/mást lehet versbe és prózába.”) Azaz szerzői vitájuk mintha előre leképezné a mű konfliktusát, Líria és Epikum, a két szemben álló birodalom  harcát, melyet jól nem bevált megoldásként a két ifjú trónörökös, Epika királykisasszony és Líra herceg frigyével próbálnak kibékíteni. Van tehát jól követhető történet, plasztikusan elváló nyelvek, éles kontúrú, sematikus figurák. Ezek olyan alapok, amelyekkel már ötödikes – hatodikos gyerekekkel el lehet indulni a szórakozáson keresztül a felismerésig, megértésig. Játékos formában ki lehet velük ásni, majd a harc végén el lehet temetni a szócsatabárdot. Vinczellér Katalin Forrás: pagony.hu