Kiss Orsi

„A mesében élt – nagyon szerette volna, ha az élet is olyan, mint a mese, ha mindenki eléri a boldogságot, amire vágyik. Ezt viszont csak a mesén keresztül lehetett, ezért lett az ő műfaja a mese” – mesélte telefonon a Könyvesblognak Bálint Ágnesről a lánya, Németh Ágnes.

Bálint Ágnes az a szerző, akinek a művein tényleg generációk nőttek fel: azok ugyanis, akik a hatvanas években Mazsola vagy a Futrinka utca kalandjait nézték és hallgatták, ma már nagyszülők, akik utóbb saját gyerekeiknek, majd unokáiknak mesélték ezeket a történeteket. Egy szerző munkássága ugyanakkor sokszor akkor mérettetik meg igazán, amikor kiderül, hogy vajon sok-sok év múltán is képes-e megszólítani a gyerekeket.

Bálint Ágnes ilyen szerző: humánuma, emberszeretete és -ismerete át- meg átszövi minden meséjét, és ez az, amin biztosan nem fog az idő. Lánya szerint Bálint Ágnes meséi az író egyéniségét sugározzák:

„Jó ember volt, az életet borzasztóan tisztelte, a természetet imádta, nem harcolt senkivel. Olyan tulajdonságai voltak, melyek átjöttek a könyveken, és úgy látszik, a mai világban is szükség van ezekre a tulajdonságokra. Hiszen hiába változik a világ, a harmóniára, a szeretetre, az egyetértésre, a családi élet örömeire, a természetszeretetre még mindig sokan fogékonyak”.

Szellemisége most egy olyan antológiában él tovább, melyben hat kortárs író (Berg Judit, Lackfi János, Kertész Edina, Szabó T. Anna, Tamás Zsuzsa és Tóth Krisztina) vállalkozott arra, hogy ismét elmerüljön Bálint Ágnes mesevilágában, és továbbszője, adott esetben új elemekkel kiegészítse a már jól ismert meséket.

A Futrinka utcán túl című kötet kétféle funkciót is betölthet (mármint az elsődlegesen, azaz a meseolvasáson kívül). Akik eleve ismerik Mazsola, Tádé, Manócska vagy Frakk alakját, azoknak egy újfajta olvasatot jelenthetnek, plusz jelentésréteget nyújthatnak ezek a történetek (jó példa erre Berg Judit meséje, a Ki lesz a gazdám?, amely lényegében a Frakk előzménymeséjének is tekinthető, de felbukkannak benne az író más, ismert mesealakjai is).

Akik viszont először találkoznak velük, azoknak jó kis belépő lehet Bálint Ágnes meséihez. A szerzők ugyanis egytől egyig hűek maradtak a karakterekhez – Kertész Edina meséjében például (Manócska és a madárijesztők) Mazsola hiába töri el Manócska kedvenc bögréjét, a türelmes manót semmi sem hozza ki a sodrából és még ő vigasztalja meg a malacot egy jó kis mesével. Bálint Ágnes meséire amúgy is jellemző, hogy bár akadnak viszályok és civódások, a mese végére mindig helyreáll a világ rendje.

Ezekbe a történetekbe egészen jól belesimulnak más mesék karakterei is: Tamás Zsuzsa például a Mimi-történetekből ismerős két kisnyuszit, Mimit és Borit hozta össze egy játszótéri kalamajka kedvéért Mazsoláékkal (Ágyúgolyó és szilvás gombóc), Tóth Krisztina pedig – a korábban a Bárka Online-on vagy a Nők Lapjában megjelent írásaiból ismerős – Malacot és Libát illesztette be egy olyan mesébe (Malac és Liba iskolába megy), melyben felbukkan Cica-Mica, Gücülke és még Frakk is.

Lackfi János az elátkozott és fordított nyelven hadováló rablóbanda meséjével (Lükő, Koponyó, Berettyó és a negyven rabló) tiszteleg Bálint Ágnes emléke előtt, Szabó T. Anna pedig a Keleti pályaudvar várócsarnokában képzelte újra Az elvarázsolt egérkisasszony című meseregényt (Az elvarázsolt verébkisasszony).

A kötetet Maros Krisztina illusztrálta, akinek abból a szempontból különösen nehéz dolga volt, hogy egy jól ismert és erőteljesen rögzült képi világot kellett a kötet lapjain megjeleníteni. Ez teljes mértékben is sikerült neki, miközben képes volt arra is, hogy a saját szűrőjén átengedve, bizonyos mértékig a saját vizuális képére is formálja azokat. A Futrinka utcán túl meséi biztosan nem fogják kiszorítani Bálint Ágnes történeteit, de láthatólag nem is ez a célja, sokkal inkább kiegészítik és továbbéltetik azokat a meséket, melyek már évtizedek óta velünk vannak.