A 33 rövid történet tanulságai gondolkodásra késztetik a gyerekeket, a mesék végén a kérdések tartalmas, személyiségformáló beszélgetések elindítói lehetnek a szülők és gyermekek között. Minél korábbi életszakaszban kell elkezdeni kialakítani az igényt a felelősségteljes életre és cselekvésre. Minden szülő számára fontos, hogy gyermeke nyitott, érdeklődő, másokat elfogadni tudó, együttműködő, önmagát értékelni tudó emberré fejlődjön, valamint természeti és társadalmi környezetében jól tudjon tájékozódni. Mi sem egyszerűbb, ha meséken keresztül tanítjuk meg gyermekünket a helyes viselkedési formákra, mint amikor utasításokkal bombázzuk őket. A tanulságos történeteket - a mesék után található gondolkodtató kérdések miatt - óvodai és iskolai csoportfoglalkozásokra, drámajátékokra is ajánljuk pedagógusoknak, fejlesztve ezzel a gyermekek szociális viselkedését.   "Arra jött Cica Cintia, aki köszönés helyett foghegyről odaszólt Cilikének. - Cica Cili mosakszik, bolha rajta kirajzik, bőre is már hólyagzik, nézd, sírva elviharzik, ha-ha a könnye patakzik! Azzal Cica Cintia kárörvendően hangos nyávogások közepette elviharzott." Vajon mit érezhetett, mire gondolhatott ekkor Cica Cili? Megtudhatod, ebből a könyvből, ha elolvasod! "Ez a könyv a jövő nemzedékének született. Hogy miért? Mert úgy érzem, hogy igen nagy szükség van rá ebben a rohanó, digitalizált világban. Nagyon fontos hogy minél korábban belső igényükké válon a gyermekeknek az illem. Mi erre a legjobb? A személyes példamutatás, illetve ez a könyv. Bátran ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt." (Gani Zsuzsanna)   Tartalma   1. Az eltört üveggömb 2. Stervusz! 3. A legkisebb sündisznó 4. A verseny 5. Csiga Csillag megváltozik 6. A zebrán 7. A kicsúfolt béka 8. A piszkálódó Kakas Kornél 9. Mosó marci fürdik 10. A fogócska 11. Ma mindent megtehetek, amit akarok! 12. A megtalált papírzsebkendő 13. Az ajándék 14. Itt vagyok, megjöttem! 15. Cica Cili mosakszik 16. A nagytakarítás 17. A színház felé 18. A bandázó gúnárok 19. A cigaretta 20. "Hé, te!" 21. Ficánka titkos naplója 22. A napfogyatkozás 23. A födrengés 24. A kakastaréj 25. A hátat fordító szamár 26. Csigák a Margit-szigeten 27. A telefonban csacsogó csíz 28. A számítógép 29. A rosszindulatú róka 30. Hogy vagy, kis borz? 31. A vendégül látott őzike 32. A Tudálékos Bagoly Benő 33. Tetszik uveghegyentul Kinek a feladata az illemszabályok megtanítása a gyerekek számára? Olyan sok megosztó véleményt hallok mostanában erről. A szülők egy része elvárja, hogy a pedagógus tanítsa meg a gyermeket a jó viselkedésre. A tanítók, tanárok pedig pont az ellenkezőjét remélik azt, hogy a kis elsősök úgy érkeznek meg az iskolába, hogy tudják a normákat. Legalábbis az alapokat pl. a köszönés. De elvárható lenne, hogy a köszönöm, kérem szépen és a bocsánat kérő szavakat rutinosan használják. Ezzel szemben sajnos ma az ellenkezőjét tapasztalom. A gyerekek nagy része nem köszön, sőt még a szülőnek sem tűnik fel ennek hiánya. Én még emlékszem, hogy gyermekként anyukám sétálás közben megszorította a kezemet, ha elvárta, hogy az adott személynek köszönjek. Az én kisfiamnál ez az egyezményes jel nem működik, minden idős néninek és bácsinak előre köszön, mert annyira aranyosnak találja őket. Nagyon praktikus könyvre akadtam @katicakönyvműhely kiadványai között az Illemtudó mesékre. A könyv különböző állattörténetek segítségével mutatja be, hogyan illik viselkedni adott szituációban a gyerekeknek. Ugyanakkor szól a másik elfogadásáról, beteg, bajba jutott segítéséről, a kudarc, vereség elfogadásáról, asztali, közlekedési illemszabályokról. Az utcai viselkedésről, titoktartásról, szülők és barátok tiszteletéről és számtalan olyan dologról, amelyet még gyermekkorban kell elsajátítani a gyerekeknek. Nagyon fontos, hogy nem direkt módon tolja a gyerek elé a kész szabályt, hanem gyakran a történet hátterében találjuk, azt meg. Vagy a mesék végén feltett kérdésekre adott válaszokból, amely jelen esetben nem a szövegértést ellenőrzi, hanem, hogy tudja- e a gyerek az adott szituációban az elvárható viselkedési normát. Nagyon jó beszélgetéseket indítanak el ezek a speciális kérdések, ezért én a könyvet nem csak szülőknek, de pedagógusoknak is ajánlom. Biztosan fogom használni őket, akár osztályfőnöki órákon is.Emellett a mesék előnye még, hogy rövidek így akár egy 3-4 éves gyerek is türelmesen végig hallgathatja. Ugyanakkor kiváló önálló olvasásra is. A nyári szünet alatt Domek ebből gyakorolja a hangos olvasást, amely után hosszasan beszélgetünk az adott témáról, hozzákapcsolódó élményeiről is. Természetesen nagyon hasznos könyvnek tartom és szívből ajánlom szülőknek, óvónőknek, tanítóknak egyaránt, de önmagában mit sem ér, csak a jó szülői példával együtt sajátíthatja el a gyermek az illemszabályokat, melyhez minden más pedagógus, könyv csak pluszt adhat. Ti mit gondoltok erről?   LEILA (moly.hu) Nagyon hasznosnak tartom az ilyen jellegű könyveket a kisgyermekek számára, mert nagyon fontosnak tartom, hogy minél korábban megismerjék népünk múltját, hagyományait. Én is nagyon szívesen időzöm tájházakban, ahol láthatom örökségünket. Éppen ezért csillant fel a szemem amikor megpillantottam ezt a könyvet. Nagyon tetszik, hogy rövidek a mesék, így akár óvodásoknak, akár kisiskolásoknak könnyen olvasható, könnyen érthető. Szinte minden fontos hagyomány, népszokás megtalálható benne. Nem beszélve arról, hogy fellelhetők benne az alapvető illemszabályok pl. megköszönés, kérem, köszönöm, önzetlenség az irigykedés, a kekeckedés, a félelem, az állattartás felelőssége és még sorolhatnám. Bájosak az illusztrációk is. Nekem nagyon tetszett a könyv. Bátran ajánlom kicsiknek, nagyoknak egyaránt.   Konektor (moly.hu) Hogy én mekkora kincsre bukkantam pár nappal ezelőtt! Hát erre a könyvre. Az Illemtudó meséket már kiolvastam (ami fantasztikusan jó könyv, a legfontosabb illemszabályokat írja le egyszerű, kedves kis mesékben) és kíváncsian vettem a kezembe a következő kötetet, ezt. Hasonló az előzőhöz. Tüneményesek az illusztrációk. Nekem szívem csücske a hagyomány, a népszokások ápolása, ezért különösen örültem annak hogy ez a könyv kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt való. A szereplő egy 5 csemetéből álló nyuszicsalád. Az ő mindennapjaikról szól. Ezekbe a történetekbe ágyazva ismerkedhetünk meg elődeink napjaival, szokásaival, hagyományaival. Külön figyelmet fordít az író az „illemre”, illetve olyan dolgokra ami a gyerekeket foglalkoztatja. (Az első nap az óvodában, a különórák veszélyeiről, az önzetlenségről, a családszeretetről, a gondoskodásról, a félelemről…) Szóval megvettem és úgy nézem folytatása is lesz a könyvnek, már nagyon várom! Gratulálok!