Farsang Régóta tartott már a tél. Csiribí, az erdei tündérfiú kicsit rá is unt már a szánkózásra, korcsolyázásra, hógolyózásra. – Mit lehet csinálni februárban? – töprengett, miközben barátnője, Panka tölgyfaházában ücsörgött a kandalló előtt. – Csinálhatok neked egy kis forró csokit – ajánlotta Panka. De Csiribí válasz helyett hirtelen hatalmasat ugrott. – Megvan! Hiszen ilyenkor szokás farsangi mulatságot rendezni! Figyelj, Panka! Meghívjuk az összes barátunkat egy nagy álarcosbálra! Belépés: csak jelmezben! Lesz zene, tánc, tombola! Készítünk színes papírból lampionokat, azzal díszítjük fel a sziklacsarnokot. – Küldjünk mindenkinek meghívót! – javasolta Panka. A két kis tündér nekifogott a munkának. Annyi meghívót írtak, hogy Rigó Janó, a postás alig győzte kézbesíteni. Plakátokat is készítettek, és kiakasztották az erdőben mindenütt. Hamarosan már mindenki a szombati nagy mulatságról beszélt. Az erdő lakói jelmezeket varrtak, és segítettek Csiribínek fát gyűjteni, hogy legyen mivel befűteni a hatalmas, tágas sziklacsarnokot. Közben azt találgatták, vajon ki minek fog öltözni. Csiribí két legjobb barátjával, Jocóval, a mókusfiúval és Borz Misivel feldíszítette a termet. Pankának is rengeteg volt a dolga. Elvállalta, hogy süt egy jókora adag farsangi fánkot, és persze a jelmezét is el kellett készítenie. Emma, a mókuskislány segített neki. Péntek délután Rigó Janó kifulladva szállt le Panka erkélyén. – Levelet hoztam a városból, Panka! A tündérlány már olvasta is: Kedves Panka és Csiribí! Köszönöm a meghívást! Számíthattok rám, ott leszek a farsangon! Csak aztán meg ne ijedjetek tőlem! Üdvözöl, a félelmetes Bonifác. – Vajon minek fog öltözni? – tűnődött Emma. – Kalóznak vagy valami szörnyetegnek! – találgatott Panka. – Bonifáctól minden kitelik – jelentette ki elégedetten Csiribí, amikor Panka neki is megmutatta a levelet. Hamarosan felvirradt a várva várt nap. Délután háromra minden készen állt a mulatság megkezdéséhez. A sziklacsarnokban girlandok, lampionok pompáztak, az asztalokon illatos sütemények, a poharakban szörp. A terem sarkában felállított pódiumon Tücsök Tóbiás és zenekara hangolta a hangszerét. Ők fogják húzni a tánchoz a talpalávalót. Panka megígérte, hogy később ő is beáll egy kicsit a muzsikusok közé. Sorra érkeztek a vendégek. Elsőként Jocó és Emma, a mókustestvérek. Jocó vad indiánnak öltözött, Emma királylány ruhát és csillogó koronát viselt. Csiribí lovagi sisakban, karddal az oldalán köszöntötte őket. Hamarosan belibbent Panka is, tálcán hozta a beígért farsangi fánkot. Amióta megtanult a saját szárnyain levegőbe emelkedni, rengeteget gyakorolt. Most kecses szárnycsapásokkal, lepkének öltözve repkedett a barátai körül. Csiribí álmélkodva röppent fel mellé. – Hű, Panka, nem is tudtam, hogy te már ilyen ügyes vagy! – Milyen Pankáról beszél, kérem? Én pávaszemes pillangó vagyok – nevetett boldogan Panka, és megpördült a levegőben. Közben megérkezett Nyest, Borz Misi, és a sün testvérek, vagyis egy vad oroszlán, egy szellem és két tüskés hátú krampusz. A levelibékák bohócnak öltözve ugrabugráltak a süteményes asztalok körül. Lassan megtelt a terem, Tücsök Tóbiásék rázendítettek az első dalra. Hirtelen csillogó kis rakéta röppent a csarnokba, belőle izgatott madárcsicsergés hangzott: – Benedek, Benedek, űrhajóban lebegek! A rakéta keresztülcikázott a termen, átsuhant a zenekar fölött, végül a vaníliás kiflik mellett ereszkedni kezdett. – Ez itt a hold, lemegyek, sütit kóstol Benedek! Nyílt a rakéta ajtaja, és kiröppent belőle a dagi erdei pintygyerek. – Már csak Bonifác hiányzik! – sóhajtott elégedetten Csiribí, miután megsimogatta a kismadár szkafanderét. Ebben a pillanatban szárnysuhogás hallatszott, és beszállt a terembe egy zöld pikkelyes, háromfejű sárkány. Mindhárom fejéből sűrűn gomolygott a füst, hátán csillogó ruhás tündérlány feszített. A zenekar döbbenten elnémult. – Hurrá, megjött Bonifác! – kurjantott Csiribí. – Rabolt magának egy királylányt is! – tette hozzá Jocó. – Bocsánat, laknak errefelé tündérek? – kérdezte félénken a sárkányon ülő tündérlány. – Nem! Itt csak lovagok, indiánok, szellemek és más fura lények vannak! De ne féljen, szép hölgy, máris megmentjük! – kiáltott Csiribí, és előrántotta a kardját. – Gyerünk, Bonifác, védd magad! – azzal nagy kardsuhogtatással elindult a sárkány felé. A tündérlány rémülten kapaszkodott a sárkány egyik nyakába. A sárkány szabadon maradt két fejét Csiribí felé fordította, és vad morgással vörös lángokat fújt rá. – Azt a mindenit! – álmélkodott Csiribí. – Bonifác, te még tüzet is tudsz fújni? Ezt hogy csináltad? Gyere, Jocó, egyedül nem bírok vele! Csiribí harciasan csapkodott kardjával a sárkány körül, Jocó indiánüvöltéssel rohangált körülötte. A többiek a hasukat fogták a nevetéstől. Micsoda nagy tréfamester ez a Bonifác! Biztos, hogy a tűzfújó sárkány lesz a jelmezverseny győztese! De mielőtt még a hős lovag és az indián levágta volna Bonifác-sárkány mindhárom fejét, nagy csörömpölés hangzott a sziklacsarnok párkánya felől. A következő pillanatban hörögve, morogva, füstöt fújva bedöcögött egy másik sárkány is. Ennek csak két feje volt, de testét bordó és vörös pikkelyek borították, és szájából hatalmas fehér fogak meredtek elő. – Segítség! Egy igazi sárkány! – sikított Panka. – Lehet, hogy engem akar elrabolni? – súgta a királylány ruhás Emma elfúló hangon. A csarnokban hatalmas lett a kavarodás. A rémült vendégek a terem sarkába hátráltak. Csak Csiribí, Jocó és az oroszlánbőrbe bújt Nyest maradtak a háromfejű sárkány mellett. – Gyerünk, Bonifác! Ijessz rá erre a fenevadra! Segítünk neked! – bökte meg Csiribí a háromfejű sárkány oldalát. A háromfejű sárkány, hátán az egyre rémültebben kapaszkodó tündérlánnyal lassan megindult a vörös pikkelyes betolakodó felé. Amikor már elég közel került, hatalmasat fújt, hogy csak úgy csapkodtak a lángok mindenütt. A kétfejű sárkány is összeszedte magát, hogy visszavágjon: addig morgott és hörgött, amíg orrlyukából szürke füst tört elő. – Gyerünk, ne hagyd magad! – biztatta Csiribí a háromfejűt, miközben ő maga is harciasan meresztette előre a kardját. A háromfejű akkora lángot fújt, hogy a kétfejűnek megperzselődött a taraja. Ebben a pillanatban a kétfejű sárkány oldalán kinyílt egy kis ajtó, és kiugrott belőle Bonifác. Mérgesen kiabált a háromfejű sárkányra és a mellette feszítő Csiribíre: – Megbolondultatok? Tönkreteszitek a jelmezem! Egy hétig készítettem! Csiribínek leesett az álla. – Te voltál a kétfejű sárkány? De akkor ki a háromfejű? – Ő Rolf, az én sárkányom – mondta sírós hangon a tündérlány, aki még mindig a sárkány nyakát szorította, és próbálta lecsillapítani az egyre mérgesebben fújtató állatot. – És ki vagy te? – kérdezte Csiribí egyre jobban csodálkozva. – Nelly, Angliából. A Fekete-tenger partjához igyekszem, csak megálltam itt pihenni. Azt reméltem, hogy találok errefelé tündéreket, akiknél szállást kapnék éjszakára. – Én tündér vagyok! – húzta ki magát Csiribí. – Én is! – tette hozzá Bonifác, és már csöppet sem látszott mérgesnek. – És én is – röppent előre Panka a bámészkodók közül. – De azt mondtátok – nézett körbe értetlenül a tündérlány –, hogy… – Csak vicceltünk! – vágott közbe Csiribí. – Tudod, ma farsang van nálunk. Mindenki jelmezbe bújt, és úgy tesz, mintha nem is ő lenne az. Látod, én pillangónak öltöztem – magyarázta Panka. – Én pedig – kezdte Bonifác, de nem fejezte be a mondatot, csak legyintett egyet. – Nagyon jó sárkányjelmezt készítettél – mosolygott rá Panka. – Félelmetesebb, mint Rolf. – Igen, én is nagyon megijedtem tőle – bizonygatta Nelly. Bonifác elégedetten húzta ki magát. A kis angol tündér most Pankára nézett: – Megengeditek, hogy itt maradjak holnap reggelig? – Persze. Alhatsz nálam a vendégszobában. Rolfot pedig elszállásoljuk a pincében, hogy ne fázzon ebben a nagy hidegben. – De ugye velünk maradsz a farsangi mulatságon is? – kérdezte Bonifác. – Szívesen – mosolyodott el Nelly. – De Rolfot inkább kiküldöm az erdőbe sétálni, nehogy valamit lángra gyújtson a leheletével. – Hurrá! Akkor kezdődhet is a tánc! – kiáltott Csiribí, és intett Tücsök Tóbiásnak, hogy bátran folytathatják a zenélést.   Húsvét   Egy tavaszi reggel kétségbeesett madárcsicsergés verte fel az erdőt. Csiribí éppen a nagy fenyőfa csúcsán üldögélt, az új távcsövét próbálgatta. Rögtön a hang irányába fordult, hogy lássa mi történt. De a fákon már mindenütt kibomlottak a rügyek, nem lehetett átlátni a vékony zöld levélkéken. Csiribí úgy sejtette, hogy az erdei pintyek fészke felől jönnek a hangok. Rögtön szárnyra kapott, hogy mielőbb segíthessen. - Pintypapa, mi a baj? – kérdezte lihegve. - Egy görény ólálkodik erre! – jajongott pintypapa. – Biztos a fiaimra fáj a foga. - Felmászott egy görény a fészekhez? – döbbent meg Csiribí. - Itt alattunk robogott a görény egy motoron – kotyogott közbe Benedek. - Ezek szerint csak erre járt, nem támadott rátok – nyugodott meg Csiribí. - Még nem, de bármikor visszajöhet – ugrált közelebb pintymama. - Utánanézek ennek a görénynek, ne aggódjatok! – ígérte Csiribí, és elindult, hogy megkeresse a betolakodót. Mivel a közeli bozótosban nyomát sem találta, hazarepült a nagy fenyőfához, hogy riassza a barátját, Jocót. Együtt meglátogatták Borz Misit. Útközben még a Sün testvérekhez is bekopogtak. Amikor már mindannyian együtt voltak, megbeszélték, hogy járőrözni fognak az erdőben. Minden járőrnek az volt a feladata, hogy a görény nyomát kutassa, és segítsen a madarakon, ha esetleg megtámadnák őket. - Legyetek óvatosak! – mondta végül Csiribí. – A görény veszélyes állat! És ne feledjétek: leginkább a kismadarakat és a tojásokat szereti. A járőrcsapat elszántan indult útnak az erdőben. Minden bokor alá, minden titkos zugba benéztek. Déltájban Borz Misi riasztotta a többieket. - Megtaláltam a rejtekhelyét! A csipkebokor alatt lapul egy kosár tojás. - Úgy látszik, összegyűjtötte magának vacsorára! – vonta össze a szemöldökét Csiribí. – Na, majd móresre tanítjuk őkelmét. Gyertek! A csapat megindult. Lábujjhegyen közelítették meg a csipkebogyóbokrot. Alatta megtalálták a kosárba rejtett tojásokat. Egy darabig tanakodtak, mitévők legyenek. Végül Csiribínek jó ötlete támadt. - Építsünk a bokor köré egy görénycsapdát. Biztos vissza fog jönni ide a zsákmányáért! Akkor szépen besétál a csapdába, mi pedig lecsapunk rá. A többieknek tetszett a terv. Rögtön neki is láttak a csapdaépítésnek. A csipkebogyóbokor köré mogyorófavesszőből sűrű kerítést építettek. Mivel amúgy is sok bokor volt a csipkebokor körül, első ránézésre nem is látszott a mogyorófa-kerítés. Csak a tisztás felől hagytak egy kis bejáratot. A bejárat fölé Csiribí csapóajtót tervezett. Ha valaki belépett a kerítésen, a csapóajtó becsapódott, és belülről többé ki sem lehetett nyitni. Amikor elkészültek, Jocó kipróbálta a csapdát. Fütyörészve besétált, aztán, amikor a háta mögött lecsapódott a csapóajtó, megpróbált kitörni. De az ajtó erősen tartott, és a kerítés is olyan sűrű volt, hogy sehol sem jutott át rajta. - Eresszetek ki! – dörömbölt végül az ajtón. – Magamtól nem tudok kijönni innen. - Akkor jó! – szólt elégedetten Csiribí, és felnyitotta a csapóajtót. Az ajtót kibiztosították, aztán mindenki hazatért. Nem szabad, hogy a görény ott találja őket, amikor visszatér! Másnap korán reggel Csiribí és Jocó kiszaladtak a görénycsapdához. A csapóajtó le volt csukva! Valaki bent van a csapdában! A két barát lábujjhegyen közelített az ajtóhoz, de Jocó nem volt elég óvatos, megreccsent a lába alatt egy ág. A hangra mozgás támadt a görénycsapdában. - Segítség, eresszetek ki innen! – sírta egy vékony kis hangocska. - Micsoda ravaszdi! – súgta Csiribí Jocónak. – Elváltoztatja a hangját, hogy ne tudjuk, kicsoda. - Kérlek szépen! – mondta odabent a hang. – Nagyon fontos dolgom van odakint! - Majd kieresztünk, ha döntöttünk a sorsodról! – mondta szigorúan Csiribí. A két barát kicsit arrébbvonult, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek. - A görények nagyon harciasak – tűnődött Csiribí. – Lehet, hogy ránk ront, amint kinyitjuk a csapóajtót. - Akkor inkább hívjunk segítséget! – javasolta Jocó. - Jó ötlet! – ugrott nagyot Csiribí. – Keressük meg Nyestet! Ő is nagyon erős, a görény biztos nem bír vele. Jocó és Csiribí meg sem álltak Nyest kuckójáig. A házikó előtt megtorpantak. Ragyogó új motorbicikli állt a falnak döntve. - Nem is mondta Nyest, hogy új motorja van - ámult Jocó, aztán megrángatta az ajtó felett a csöngőt. Nyest ajtót nyitott, és csodálkozva nézett a két vendégre. - Csapdába ejtettünk egy veszedelmes vadállatot – vágott bele Csiribí, - de nem merjük kiengedni, nehogy megtámadjon. Légy szíves, gyere oda velünk, és segíts! - Jó, segítek – egyezett bele Nyest. - Nem megyünk motorral? – kérdezte sóvárogva Jocó. Nyest nagyot nevetett. - Sajnos ez nem az én motorom. A barátom, Görény jött vele. Néhány napot itt tölt nálam vendégségben. Csiribí és Jocó összenéztek. Ajaj. Lehet, hogy Nyest barátját ejtették csapdába? De ebben a pillanatban libbent a függöny, és egy kedves pofa nézett ki az ablakon. - Nézd, Görény, itt vannak a barátaim, Csiribí és Jocó – mondta Nyest. - Sziasztok – mosolygott Görény. – Hallom, tetszik a motorom. Csiribí a fejéhez kapott. - A nemjóját! Vajon ki lehet a csapdában? Gyerünk, azonnal ki kell szabadítani! Választ sem várva sarkon fordult, felröppent a levegőbe, és száguldva repült a csapda irányába. Jocó, Nyest és Görény lélekszakadva loholtak utána a földön. Mire a csapdához értek, ott találták Borz Misit és a Sün testvéreket, a reggeli járőröket, de a görényfogás hírére odajött Panka és Emma, sőt Benedek is. Mindannyian tisztes távolból figyelték a csapda bejáratát. Egyedül Benedek merészkedett be a csipkerózsa bokor tüskés ágai közé. - Itt a hír, itt a hír, bent a görény nagyon sír! – énekelte. Amikor Csiribí, Jocó és Nyest Görénnyel együtt érkezett a tisztásra, mindenki megijedt. Benedek rögtön fel is röppent a közeli nyírfa ágára, onnan figyelte az eseményeket. Csiribí gyorsan elmagyarázta a többieknek, mi történt. Aztán Nyesttel együtt óvatosan felnyitották a csapda ajtaját. Bekukucskáltak. A bokor tövében keservesen síró hosszúfülű, selymes bundás állatot láttak. Egyáltalán nem tűnt veszélyesnek. - Hé, te! Ne sírjál! Kinyitottuk a csapdát. Szabad vagy – mondta szégyenkezve Csiribí. – Ne haragudj! De az állatka épp csak felpillantott, aztán zokogott tovább. Csiribí most jött csak rá, hogy a hosszúfülű állat egy nyúl. Igazán nem tudta, hogy is kellene megvigasztalnia szegényt. Ekkor előlépett Panka és Emma. Besétáltak a csapdába, és lekuporodtak a nyuszi mellé. Panka megsimogatta a hosszú füleket. Halkan vigasztalták. Végül a nyúl rájuk nézett, és mondott valamit. Panka talpra szökkent. - Nagy bajt csináltatok – mondta Csiribínek. – Ő a húsvéti nyúl. Holnap reggelre a városba kéne érnie, hogy hímes tojást vigyen a gyerekeknek. De mivel itt ült a csapdában, még a tojásokat sem tudta megfesteni. - Iderejtettem őket, hogy előkészítsem a festékeimet – szipogta a nyúl. – Aztán értük jöttem, és azóta itt ülök bezárva. Micsoda szégyen! Nem fogok időben eljutni a városba. - Segítünk neked tojást festeni! – mondta Csiribí. – Mindenki hoz egy ecsetet, és egy óra múlva kész is lesz az összes tojás. - Hiába – legyintett a nyúl. – Ha most rögtön indulnék, már akkor sem érnék oda időben. Ekkor előlépett a többiek háta mögül Görény. - Ha elkészültek a tojások, szívesen elviszlek a motoromon – mondta. A húsvéti nyúl nagyot nézett. - Ez igazán kedves – mondta végül. – Akkor tényleg segítetek nekem? - Mi az hogy! – rikkantott Csiribí. A húsvéti nyúl előrement, mutatta az utat a gondosan előkészített festékekhez. Többen hazaszaladtak ecsetért, és hamarosan az egész társaság együtt festegetett a fűben ülve. Görény és Nyest közben hazamentek Görény motorjáért. A tojásfestés tényleg nagyon hamar elkészült. A húsvéti nyúl elégedetten vette szemügyre a kész tojásokat. - Eddig még soha nem festettem tobozos, makkos, szerszámos, pillangós, almás és kukacos tojásokat. Fognak csodálkozni a gyerekek! Ekkor érkezett meg nagy motorzúgással Görény. - Indulhatunk? - Máris – mondta a húsvéti nyúl, - csak előveszem a másik kosaramat is. A gyökerek közül előkotort még egy kosár hímes tojást. - Szerencsére ezeket már korábban megfestettem – mondta. - De szépek! – ámult Panka. A húsvéti nyúl mindenkinek a kezébe nyomott egy tojást. - Tessék. Ez az én ajándékom, hogy lássátok, nem haragszom. Azzal felült Görény mögé a nyeregbe. Görény gázt adott, és szélsebesen elrobogtak a város felé. Panka, Csiribí és a többiek hosszan integettek utánuk. (5) Tündérzene vissza a sorozathoz