Ha összeállítanál egy toplistát a legjobb esti, elalvós mesékből, amiket ismersz, mi lenne az első három helyen? Az első helyre mindenképp Jill Tomlinson Hupp-könyvét tenném (A bagoly, aki félt a sötétben – a Tomlinson-sorozat legjobbja, szerintem), aztán következne mondjuk, Bonny Beckertől a Medve aludni megy, harmadiknak pedig Julia Donaldson lapozgatóját választanám, a Nyuszi álmos címűt.  Nem véletlenül került a Dorka és az elgurult gomb fülszövegébe, hogy kifejezetten anderseni mélységű meséket találhatunk bennük. A korábbi köteteidhez képest ez a könyv egészen más vonalat képvisel. Van olyan nagy irodalmi előd, aki hatással volt rád és ezekre a mesékre? Egy ilyen elődöt, írót vagy művet nem tudok megnevezni, de utólagosan az anderseni jelzőt igazoltnak látom. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy én most (értsd: abban az időszakban, amikor a könyvet alakítottam) ilyen kitartottabb hangú, irónia nélküli, lírai meséket vágyom írni: víz, éjszaka, hínárringás, álomszerűség. A könyv első meséjét eredetileg a Betűtészta Kiadó felkérésére írtam meg, az Elveszett alvókák című antológiába, ami után rájöttem, hogy engem valójában az elalvás titka érdekel. Az átlépésé. Másként írtad ezeket a ráérősebb, részletes világot festő meséket, mint Szofi pörgős történeteit?  Igen, a humor „itt és most"-ja helyett sokkal erősebben volt jelen az elvágyódás „ott és akkor”-ja. Ez nem elhatározás kérdése volt, inkább csak ebben találtam magam. Sokkal tapintatosabb akartam lenni ezekben a mesékben – jobb szót most nem tudok rá. De mindezt csak utólagosan látom. Szofi után egy újabb izgalmas lánykarakter jelenik meg. Hogyan lett Szofiból Dorka – volt valamiféle tudatos váltás a karakterek természete között? Lehet párhuzamot vonni a két kislány között? Annyiban mindenképp, hogy mindkettejüket (részben) a kislányomról mintáztam – ahogy a könyv fiúszereplőit, Mirkót, Ábelt a kisfiamról. A „kitalált” karakterek és az „életbeli” személyek, az úgynevezett fikció és valóság viszonya végtelenül bonyolult jelenség, én most nem is vállalkozom a föltárására. Van olyan eset, hogy egy szereplőnket több valóságos személyből gyúrjuk össze, de van a fordítottja is: hogy egy valóságos személyt szedünk szét több külön szereplőre. Hiszen a kislányom egyszerre féktelen humorú és impulzív, mint Szofi, és tűnődő, szorongóbb, de a félelmét végül legyőző, mint Dorka. Mit éreztél, mikor először láttad a könyvhöz készült illusztrációkat? Ugyanabból a világból szóltak hozzád, mint a mesék, amelyeket írtál? Ugyanabból a világból szóltak, és teljesen elbűvöltek. Szimonidesz Hajnalka csodálatos munkát végzett. A képei tökéletes társai a szövegeknek. És hogy mennyire nem pusztán „illusztrációkról” van szó: a könyv középső meséje, a Mirkó baglya voltaképpen úgy éjszakai történet, hogy nappal játszódik (egy kisfiú egy napja, reggeltől lefekvésig), valahogy végig éjszaka „történik” azon a napon, és Hajnalka képei tévedhetetetlenül hozzák ezt a különös álomszerűséget. Nem illusztrálják, hanem megteremtik azt. Van-e a meséknek valamilyen valós háttere? Létezik Panni és Ábel pelés háza? Igen, Panni és Ábel háza létezik, még ha ma már nem is úgy, ahogy az én gyerekkoromban létezett. A nagy pele erősen életrajzi történet: a gyerekkorom talán legmeghatározóbb részét a testvéreimmel, a bátyámmal, az öcsémmel és a szintén fiú unokatestvéremmel Pomázon töltöttem egy nagy, vízimalomból átalakított házban. A malmot még az olasz dédanyám építtette át lakóházzá. Romos, neoreneszánsz épület volt. Borostyán, szemünkig érő gaz, hatalmas fák sűrűn. Külön név szerint is szerepelt és szerepel a térképeken, a neve: Papmalom. A folyondáros vadon, amely körbevette, eléggé hasonlított arra a dzsungelre, amely a mesében is megjelenik, mint ahogy mi, fiúk is fölfedeztünk egy, a padlásra nyíló, öles lyukat a gyerekszobánk egyik falában, a falvédő mögött. A padlásra viszont éjjel már nem mertünk bemászni – szóval ez a mese egy felnőttkori vágyteljesítés is, beteljesülés. Ám az öcsémnek valóban volt egy nagy peléje, aki sokáig velünk élt. A másik két mese, a Mirkó baglya és a címadó Dorka alapötlete egy-egy óvoda felé tartó, fejből mesélős úton fogalmazódott meg bennem, és aztán azokra az alapötletekre rakódott rá néhány valós elem. Három csodálatos mese az elalvásról, az el nem alvásról. Neked mit jelent az éjszaka? Azt hiszem, az éjszaka azok közé a dolgok közé tartozik, amelyről nem lehet újat, és nem lehet nem újat mondani. Nekem a vadont jelenti. A tenger mélyét. Az idegen bolygót, amely mégis ismerősebb, mint ez itt. A teret, amely – és nekem ez a legkülönösebb és a legismerősebb – egyszerre nyitott és zárt. Forrás: pagony.hu