Tartalomjegyzék   A gyógygomba utazása A lázas gomba A kígyótojásgomba A gyilkos galóca A gomba, aki szeretett volna repülni A bolondgomba A termesztett csiperke Kiss Judit Ágnes költő, legtöbben a felnőtt irodalomból ismerik, gyerekkönyvei nemrég váltak ismertté, de annál hűségesebb rajongótábort szereztek. Amelyik családba bekerült a Babaróka, ott nincs megállás. Okos, érzékeny mesék, a szöveg minősége pedig – nem meglepő módon – erősen kiemelkedik a többi közül. Legtöbben a Pagony eladóinak ajánlására veszik kézbe, és akkor csodálkoznak rá, hogy gyerekeknek is ír. „Nem is tudtam! Pedig mennyire szerettem a Lyukasórában!“ Kiss Judit Ágnes ugyanis aktív irodalmi szereplő, több tévéműsorból is ismert (Nyugat 100, Lyukasóra, Alexandra Irodalmi Pódium, Érettségi), hol költőként, hol irodalomtanárként van jelen. Az irodalom mellett zenét (oboa), drámatanítást is tanult, színházaknak is dolgozik, és középiskolában tanít. A Babaróka ajándéka és a Babaróka kertje otthon, „fejből“ mesélt történetekből született, most, a harmadik kötetben pedig Mamaróka mesél esténként fejből. Gombákról, mert Babaróka ezt kérte. Minden alkalommal másmilyen gombáról, mert Babaróka minden alkalommal feladja a leckét. Gyógygombáról, aki nem mérgezni, hanem gyógyítani szeretne, lázas gombagyerekről, aki megtanulja, hogy nem hiába mondják neki, ne dobálja le a kalapját és a bocskorát, óriáspöfetegről, akit kígyótojásnak néznek és lócitromgombának csúfolnak, galambgombáról, aki repülni vágyik, gyilkos galócáról, aki azon aggódik, nehogy megmérgezzen valakit, szabad, vad életre vágyó termesztett csiperkéről… Ennyiből is látszik, hogy ezek a fejből-mesék a szárnyaló képzelet világába vezetnek, ugyanakkor tanulságosak is. Babaróka cuki vagy éppen bölcs kommentárjai zárják és kerekítik le a történeteket. Érdekes ez a tanulságos kifejezés, a tapasztalatunk szerint általában megosztó. Van, aki berzenkedik tőle, és egyből a vonalas, didaktikus tanmesék jutnak róla eszébe, ezért kerüli az olyan gyerekkönyveket, amelyek kapcsán szóba kerül. Van, aki pedig kifejezetten ezt keresi, akkor látja biztosítottnak, hogy a mese értéket is képvisel majd. A magyar gyerekirodalomban szerencsére van rá példa bőven, hogy egy szerző mindkét csoportot meg tudja szólítani, és kivívja elismerésüket – Lázár Ervin például ilyen. Van tanulság, de nem mindig a jól megszokott, hétköznapi – hogy azt ne mondjam: lapos – témák mentén. Nos, a Babaróka esti meséi is hasonló. Mindig marad a végére megbeszélnivaló. Hol egyszerű dolgok, mint hogy hallgass néha a szüleidre, és vigyázz magadra, hol pedig emelkedettebbek, nehezebben körülírhatóak, mint a gyógygomba vagy a vadonba vágyó termesztett gomba esetében. Szóval mindkét tábornak bátran ajánlom. Egy biztos: aki ebből a könyvből akár egyszer is végighallgatja a gyilkos galóca történetét, biztosan soha nem szedi le. Kiss Judit Ágnes olyan igazi, népmesei fordulatokkal megtűzdelt láncmesét kanyarított köré, amiben, hát meg nem számoltam, de legalább hatszor hangzik el hogy „Zöldes a kalapja belül sárgás lemezekkel, gallérja van, bocskora, szép fehér a húsa, édes mézillat lengi körül, de aki megkóstolja, a halál fia!“. A hallgatóság biztosan okul, a felolvasó felnőtt pedig nem tudja megállni kacagás nélkül ezt a brilliáns megoldást. Babarókának igazi rajongótábora van a kicsik között, sokan kérdezgették is már, lesz-e folytatás. Örömmel jelentjük, hogy itt van, és hogy nem fognak csalódni. Mint mindig, most is Egri Mónika csodálatos illusztrációi díszítik a könyvet, szintén a rajongók örömére. A Pagony képeslapjai közül Egri Mónika Babaróka-illusztrációi talán a legnépszerűbbek, nem csak azok között, akik olvasták a könyveket. Kiss Judit Ágnes őszinte családi meséit azért szeretik sokan, mert szókimondó, erős, és fontos témákhoz is hozzá mer nyúlni, és mindezt míves mondatokban, igényes szöveggel teszi. A Babaróka sikere valószínűleg abban is rejlik, hogy egyszerre viszi tovább a családok hétköznapjait feldolgozó meseírók és a fantázia birodalmába vezető szerzők hagyományait. Ezért lehet, hogy a gyerekek annyira mélyen tudnak azonosulni Babarókával. Forrás: pagony.hu foxbokks Könyvespolcunk imádott darabjai között sorakozik Kiss Judit Ágnes Babaróka-sorozata is, amely immár három bűbájos résszel képviseli magát. Nem is csoda, hiszen Babaróka finoman tanulságos, érzékeny és megnyugtató kalandjai, a történetek gyönyörű leírásai óhatatlanul is belopják magukat a gyerekszívekbe. És azok a gyönyörű illusztrációk! Babaróka esti meséi, mesék a mesében: lássuk, ezúttal mi történik kedvencünkkel! Ebben a részben rendhagyó módon nem is igazán a kisróka a főszereplő, hanem inkább galócák, csiperkék, pöfetegek, egyszóval a híres-neves erdei gombák. Az egész az alvással, illetve a nemakaromalvással, na meg az elmaradhatatlan csakmégegyutolsót esti mesével kezdődött. Mert hát Babaróka már csak olyan volt, mint a többi óvodás kisgyerek. Amennyire nem szeretett aludni, annyira oda volt az esti mesékért. Történjen bármi, legyen akármilyen hosszú is a nap, ami jár az jár. Ismerős, ugye? Próbált ám ő több mesét is kiharcolni magának, de Mamaróka ebben hajthatatlan volt. De ha már így, akkor kérte, hogy legalább az az egy jó hosszú legyen, azután meg azt, hogy fejből meséljen neki. Mamaróka ráállt a dologra, és ha már így esett, hát arra is, hogy a történetek Babaróka kedvenceiről, a gombákról szóljanak. Mert hát annyi, de annyiféle különleges gombafajta van! Mind máshogy szép, mind másban jeles, és akár hiszed, akár nem, mindnek van egy páratlan története. Vannak jószívűek, akadnak különcök, kedvesek és gonoszkodóak egyaránt. Akad közöttük mérgező, ahogy gyógyító is. Akad világjáró, és olyan, aki csak önmagát keresi. Hiúak, játékosak, barátkozósak, félénkek, szertelenek, álmodozósak – pont ahogy mi magunk is. Megismerkednél velük, ugye? Nos az első rész egy kis gyógygombáról szól, aki dacolva a társai haragjával, bátran kiállt magáért, hogy az lehessen, aki. Valójában mérgező gombának született, ahogy a társai, és büszkének is kellett volna lennie rá, de ő egyáltalán nem élvezte a megbetegítést és a halálra mérgezést. Hamarosan kiderült, hogy ezt a kis gombát valóban más fából faragták, mert az első leendő áldozat, a tearózsa, ahelyett, hogy elpusztult volna, meggyógyult tőle. Társai nagyon mérgesek voltak rá, és mivel nem hallgatott a jó, akarom mondani a gonosz szóra, elűzték maguktól. A kis gomba útnak indult az ismeretlenbe, hogy megtalálja a helyét és a gyógyító társakat. De vajon valóban léteznek gyógygombák, és apró létére megtud tenni egy ilyen, viszontagságokkal teli, hosszú utat? Milyen kalandok várhatnak rá? Aztán, amikor Babaróka lázas volt, és ágyban feküdt, Mamaróka arról a hetyke gombafiról mesélt neki, akit hiába féltettek a szülei, mindig kalap és bocskor nélkül ment játszani az erdőbe. Hallatlan, ugye? A kis szürke selyemgomba ráadásul folyton kereste a bajt, dacolt minden veszéllyel. Egy nap aztán nagyon nagy bajba került, az újabb kalandját alig úszta meg épp bőrrel, és ráadásul alaposan meg is fázott szegényke. De annyira, hogy hiába volt a Nagy Bocskorgomba doktorbácsi igyekezete, rajta már csak a penicillingomba segíthetett. Vajon ezek után megfontolja majd a szülei tanácsát? A harmadik rész, egy óriáspöfeteg történetét meséli el. Képzeld el, hogy kiskorában mindenki csak gúnyolta és piszkálta, lócitromgombának, meg kígyótojásgombának csúfolta szegényt. Annyira el volt keseredve, hogy dacos dühében csak fehér port pöff-pöff-pöfögött mindenki felé. Nem tudták, nem látták, mennyire különleges is ő, sajnos így saját maga sem tartotta sokra magát. Míg nem egy szép napon, egy igazi szakértő, egy Gombász vaddisznó rá nem lelt az addigi legnagyobb kincsére, egy gyönyörű óriáspöfetegre… Az óriáspöfeteg legszívesebben elsírta volna magát, annyira meghatódott ennyi kedvességtől. De csak pöffent egyet-kettőt zavartan. Ráadásul azt is megígérte, hogy hazaviszi és finom vacsorát is készít belőle. Vacsorát!!! Hát történhet egy gombával ennél csodálatosabb?  A következő mese egy nagyon-nagyon mérgező gombáról, a hírhedt gyilkos galócáról szól. Vajon aki mérges, az gonosz is? Az erdő legmélyén nőtt, növekedett egy csinos kis gombácska. Szép fehér húsa volt, zöldes kalapja, belül sárgás lemezekkel, fehér bocskora és kecses gallérja, és mindezek felett édes mézillat lengett körülötte. Nagyon büszke volt magára, hogy belőle ilyen szép gomba lett, ám egy napon – amikor egy óvatlan vaddisznó lakmározott belőle – rájött, hogy ő nem más, mint egy mérgező gyilkos galóca! De hát ő nem akar ártani senkinek! A kis gomba kétségbeesetten próbálta figyelmeztetni az erdő összes lakóját, de hiába kiabált, senki nem hallotta meg. Egyszer aztán egy nyúl ment oda hozzá, és amikor már épp bele harapott volna, a kis gomba ijedten rászólt: Meg ne próbáld! Én gyilkos galóca vagyok! Zöldes a kalapom, belül sárgás lemezekkel, gallérom van, bocskorom, szép fehér húsom, édes mézillat leng körül, de aki megkóstol, a halál fia! Szaladj, fuss és mondd el mindenkinek, hogy velem találkoztál! A nyúl megijedt és futott, futott, ahogy csak a lába bírta, amíg bele nem botlott egy őzbe. Zihálva figyelmeztette őt is a veszélyre. Futott az őz, mint az űzött vad tovább a hírrel, majd belebotlott egy rókába, és átadta neki is. A róka egy szarvasnak, a szarvas egy medvének, a medve egy kis vaddisznónak, pont akinek a nagybátyja harapott bele a kis galócába. Elmondta hát a hírt mindenki mindenkinek, akivel csak összetalálkoztak az erdőben. Tovább adták a borznak, a farkasnak, a pocoknak, a vakondnak, az egérnek, a nyestnek, az énekes madaraknak, az egész erdőnek. Aztán egy nap, egy vidám kismókus lépett oda a gyilkos galócához… Mit gondolsz, vajon mi történhetett? Ennek a mesének az egyik különlegessége, hogy addig addig ismételi a gomba leírását a történetben, hogy a végére minden kisgyerek betéve tudja majd, hogy hogyan néz ki a hírhedt gyilkos galóca, a gombák egyik legveszélyesebbike. És hogy mi jön még ezután? Nos, hallottál már a kis kékhátú galambgombáról, akinek egyetlen vágya volt, hogy találkozhasson a névadójával, és egyszer ő is repülhessen, akár a madarak? Álomnak szép volt, de egy kis baj volt vele: a galambok köztudottan nem igazán repülnek be az erdőbe, és a madarak egyébként is olyan rátartiak, szóba sem igazán állnak lent a földön senkivel. A társai kinevették emiatt, de a kisgomba soha sem adta fel. Egy nap aztán egy kacagó gerle képében rákacsintott a szerencse… Lehetséges, hogy teljesülhet a kékhátú galambgomba vágya, bármilyen képtelennek tűnik is? Na és mit gondolsz, ha a mérges gomba mérges, akkor a bolondgomba bolond? Kiderül a Gombász vaddisznó történetéből. Talán emlékszel rá, ő volt az, aki a kis pöfeteggombában is meglátta szépet, és ő az is, aki annyira oda van a gombákért, hogy hiába villog a vészjelző az agyában, ha gombáról volt szó, nem tud ellenállni a kísértésnek. A rókagombát a rókák mutatták meg neki. A szarvasgombát a szarvasok, az őzlábgombát pedig az őzek, a legyek pedig… nos ők a légyölő galócához vezették el a vaddisznót (persze csak biztos távolságot tartva tőle, nehogy bajuk essen). Mert akár hiszed, akár nem, ott lapult az erdő mélyén, egy nagy fa tövében egy piros kalapos, fehér pöttyös bolondgomba, vagyis légyölő galóca, ahogy sokan hívják. A galóca bolondos, de jó szívű gomba volt és előre figyelmeztette a vaddisznót, hogy ha eszik belőle, bolondos dolgok fognak történni vele. Olyasmik, hogy ha az egyik felébe harap nagyra nő, ha a másikba, kicsi lesz. De hiába a jó szó, a vaddisznó nem tudott kibújni a bőréből: leszedte, hazavitte, megsütötte, majd mind…, de nem ette meg mindet, elég volt egyet harapnia belőle, és máris olyan apró lett, mint egy hangya, talán még annál is kisebb. Húúú, de ijesztő! Most mihez kezdjen? Egyen még egy falatot, hátha visszanő, vagy inkább ne kísérletezzen? De honnan tudja, hogy ezúttal melyik oldalát eszi meg? Te várnál, vagy bevállalnád az ő helyében? Babaróka legutolsó esti meséje egy termesztett csiperkefiúról, az ismeretlen felfedezéséről és az elvágyódásról szól. Egy különleges kis gomba története, aki bármit is mondtak, nem érte be a neki szánt sorssal, hallgatott a szívére, és ment a vágyai után. A termesztett csiperkecsalád büszke nép volt, rátarti a származására. Mindig is óvták a kicsiket a szegény, koszos és bogár rágta réti csiperkéktől. Ám a mi kis csiperkénket semmi sem tántorította el, és amióta csak az eszét tudta, meg akarta ismerni őket, és látni akarta a világot, a virágos, zöld rétet. Végül vakmerő lépésre szánta el magát, és elindult, hogy megkeresse őket. Vajon sikerrel jár? A mező tényleg olyan szép, mint álmában gondolta? Az ég valóban annyira szikrázóan kék, mint remélte? És a szegény erdei csiperkék, valóban olyan vadak, ahogy a szülei mondták? Babaróka esti meséi a sorozattól megszokott meleg hangulatával, bűbájos, érzéki történeteivel ejti ámulatba az ovisszíveket. A könyv tanulságos történetei nemcsak elandalítják és szórakoztatják a gyerekeket, de rávilágítanak arra is, hogy higgyenek az álmaikban, és valósítsák meg önmagukat.  Kiss Judit Ágnes gyönyörűen megírt meséi ezúttal is Egri Mónika gyönyörű rajzaival kelnek életre, mutatjuk a belapozóját is.

Vissza a sorozathoz